A vagyongazdaság

Olvasói vélemények

A könyv a nyugati országok gazdaságpolitikáját vizsgálja, amely az eszközárak felpumpálását helyezi előtérbe, és a vagyontárgyak tulajdonosainak kedvez, miközben a bérek stagnálnak, ami különösen a fiatalabb generációkat és a vagyonnal nem rendelkezőket érinti. Kritizálja az uralkodó gazdasági elméleteket, és bonyolult érvelést kínál a jövedelemalapú társadalmi osztályszerkezetek jövedelemalapúról a vagyonalapú társadalmi osztályszerkezetekre való áttéréséről.

⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató érvek
⬤ jól megalapozott, többrétegű bizonyítékokkal
⬤ új nézőpontot nyújt a gazdasági egyenlőtlenségről
⬤ hasznos a lakásválság megértéséhez
⬤ neves gondolkodók meglátásait tartalmazza.

⬤ Túl rövid, és több fejlesztés is elkelne
⬤ inkább olvasható kutatási tanulmányként, mint átfogó elemzésként
⬤ az olvasónak több részletre lehet szüksége a témával kapcsolatban.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Asset Economy

Könyv tartalma:

Korunk meghatározó jellemzője a növekvő egyenlőtlenség. Mivel a vagyon növekedésének oroszlánrésze a csúcsra kerül, a társadalom egyre nagyobb hányada számára a középosztálybeli lét elérhetetlen.

Pontosan melyek azok a gazdasági változások, amelyek az angol-kapitalista társadalmakban végbemenő társadalmi átalakulások mozgatórugói? Ebben az időszerű könyvben Lisa Adkins, Melinda Cooper és Martijn Konings azt állítja, hogy a vagyonalapú gazdaság térnyerése az egyenlőtlenség új logikáját hozta létre. A több évtizedes vagyoninfláció következtében a vagyontárgyak tulajdonlása háttérbe szorította a foglalkoztatást, mint az osztályhelyzetet meghatározó tényezőt. A könyv a generációs dinamikák hatását vizsgálja ebben az új osztályhelyzetben, és egy sor olyan jelenséget mutat be eredeti nézőpontból, amelyekről sok vita folyik, de kevéssé ismertek - többek között a vagyoni egyenlőtlenségek és a bizonytalanság növekedését, a városi ingatlaninfláció dinamikáját, a költségvetési és monetáris politika változásait és az „ezredfordulós” generáció szorult helyzetét.

A mennyiségi enyhítés és a hasonló eszköztámogató intézkedések káros hatásainak széles körű ismerete ellenére úgy tűnik, hogy a politikai „rögzülés” korszakába léptünk, amely felelős a lakossági elvárások és az intézményi prioritások közötti növekvő szakadékért. Az ebből eredő polarizáció áll a mai címlapokat uraló változékony dinamikák és gyorsan változó szövetségek hátterében.