A Valancourt-könyv a viktoriánus karácsonyi szellemtörténetekről, második kötet

Olvasói vélemények

A Valancourt's Victorian Christmas Ghost Stories 2. kötet egy jól összeválogatott gyűjtemény a viktoriánus korszak kevésbé ismert szellemtörténeteiből, amelyet a minőségéért és az ünnepi időszakban nyújtott élvezetéért dicsérnek. Az olvasók nagyra értékelik a megadott történelmi kontextust és a változatos történetmesélési stílusokat, ami hangulatos olvasmánnyá teszi a téli estékre. Sokan várják a sorozat folytatását, bár egyesek szerint egyes történetekből hiányzott az ijesztgetési tényező.

Jól összeállított gyűjtemény, élvezetes írói stílus, változatos kísértethistóriák, történelmi kontextus a szerzőkről, jó kikapcsolódásra, tökéletes téli olvasmány, kevésbé ismert műveket mutat be.

Egyes történetek nem annyira ijesztőek, mint várták, vegyes minőség a kevésbé ismert szerzők között.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Valancourt Book of Victorian Christmas Ghost Stories, Volume Two

Könyv tartalma:

Tizenöt további hátborzongató történet a karácsonyi rémületről, ritka viktoriánus folyóiratokból összegyűjtve

Charles Dickens A Christmas Carol (1843) című művének népszerűségét követően a viktoriánus újságok és folyóiratok karácsonykor gyakran közöltek kísértettörténeteket, és a gyertyafénynél vagy a kandalló mellett történő olvasásuk éves hagyománnyá vált. A viktoriánus karácsonyi szellemtörténetek második kötete tizenöt olyan történetet tartalmaz, amelyek többségét még soha nem adták ki újra. Ezek a viktoriánus kísértethistóriák különböző stílusainak és témáinak keverékét képviselik, és olyan egykor népszerű szerzők műveit tartalmazzák, mint Grant Allen és Eliza Lynn Linton, valamint névtelen vagy teljesen elfeledett írók műveit. Ez a kötet Allen Grove professzor új bevezetőjét is tartalmazza.

"Először csak egy kékes, ködös, foszforeszkáló fényt vettem észre, aztán szörnyű rémület fogott el, amelytől megfagyott a vér az ereimben, mert hirtelen láttam, hogy a tintás sötétségből egy ember alakja emelkedik ki - a szemek irtózatos vörösek voltak, és gyűlölettel meredtek rám...". - Coulson Kernahan, "Kísértet".

"Miközben lélegzetvisszafojtva álltam, egy végtagomat sem tudtam megmozdítani, az alak felemelte a karját, a köpeny nehéz redői közül előbukkant egy csontvázkéz, és megérintette a könyökömet. Égető fájdalom nyilallt belém, sikoltottam egyet----." - Emily Arnold, "A kincses kamra szelleme".

"Ismét végigfutott testén a borzongás, és ismét akaratlanul találkozott azoknak az ördögi szemeknek a tekercsre vetett pillantásával. Borzalom, vajon az arc élt, vagy megőrült? " - Anonymus, "A furcsa hegedű".