Olvasói vélemények
Összegzés:Joseph Chilton Pearce könyve az olvasók reakcióinak széles skáláját váltja ki, kiemelve egy jelentős szakadékot azok között, akik mélyrehatónak és átalakítónak találják, és azok között, akik feleslegesnek vagy rosszul felépítettnek tartják. Támogatói életfordítónak tartják, mély betekintést nyújt a spiritualitásba és a személyes növekedésbe, míg a kritikusok kanyargósnak és a tudományos szigor hiányának bélyegzik.
Előnyök:Sok olvasó úgy találta, hogy a könyv életbevágó, éleslátó, és tele van értékes ismeretekkel a spiritualitásról és a személyes fejlődésről. Arra ösztönzi az olvasókat, hogy kérdőjelezzék meg a kulturális normákat, és hangsúlyozza a kapcsolatok ápolásának, valamint a szív, az agy és az elme dinamikájának megértésének fontosságát. Pearce érett írói stílusát és azt a képességét is dicsérték, hogy összetett gondolatokat közérthetően tud bemutatni.
Hátrányok:A kritikusok szerint a könyv Pearce korábbi munkáinak felesleges felelevenítése, amelyből hiányoznak az eredeti meglátások. Egyesek úgy vélik, hogy rosszul van felépítve, tele van nem egyértelmű érvekkel, és a tudományos pontosság hiányától szenved. Panaszkodtak arra is, hogy a szerző a nevek említésére hagyatkozik, és a narratíva stílusa kanyargós. Emellett egyes olvasók úgy érezték, hogy a könyv inkább a kevésbé tudományos beállítottságú közönségnek szól, ami a tudományos háttérrel rendelkezők számára frusztrációt okoz.
(13 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Death of Religion and the Rebirth of Spirit: A Return to the Intelligence of the Heart
Könyv tartalma:
A társadalmi látnok, Joseph Chilton Pearce vádja a kulturális lenyomatról, mint az emberiség kegyetlen és erőszakos viselkedésének okáról.
- Cáfolja azt a neodarwinista feltételezést, hogy az erőszak az emberiség velejárója.
- A vallást a negatív kulturális lenyomatok mögött álló fenntartó erőként azonosítja.
- Megmutatja, hogy a csecsemő-felnőtt interakciók hogyan blokkolják öntudatlanul a kreatív szellemet.
Túlságosan is tisztában vagyunk a kegyetlen és erőszakos viselkedés végtelen változatosságával, amelyről a média beszámol nekünk, és naponta emlékeztetnek bennünket arra, hogy a világ minden sarkában valaki szenved vagy meghal egy másik ember keze által. Fel kell tennünk a kérdést: vajon ez az erőszak és kegyetlenség a természetünk velejárója? Vajon alapvetően tényleg ennyire gyilkosok vagyunk? A vallás halála és a szellem újjászületése című könyvében Joseph Chilton Pearce, az emberi lehetőségek élethosszig tartó védelmezője határozott és meggyőző nemmel válaszol.
Pearce elmagyarázza, hogy tudatosságunk alatt a kultúra egy olyan negatív erőtérrel rendelkezik, amely megakadályozza a szellem természetes felemelkedését a szeretet és az önzetlenség veleszületett természete felé. Továbbá a vallást azonosítja e negatív lenyomat mögött álló elsődleges kulturális erőként. A legújabb idegtudományi, neurokardiológiai, kulturális antropológiai és agyfejlődési kutatásokra támaszkodva Pearce elmagyarázza, hogy e tendencia megfordításának kulcsa a csecsemők és a felnőttek közötti interakcióban rejlik. A felnőttek gondolkodásmódja hatékonyan veszélyezteti a csecsemő neurális és hormonális kölcsönhatásait a szív és a fejlődő agy magasabb evolúciós struktúrái között, így generációról generációra elsősorban a legprimitívebb és legvédekezőbb neurális alapjainkban tart minket. Pearce megmutatja, hogy ha hagyjuk, hogy a szív intelligenciája teret nyerjen és virágozzék, visszafordíthatjuk valódi természetünknek ezt a tudattalan elvesztését.
