A vallás lényege

Olvasói vélemények

A könyv a vallás ateista szemszögből történő elemzését mutatja be, és inkább az ember természetfüggőségére, mintsem egy isteni lényre összpontosít. Feuerbach esszéiből válogat, kiemelve valláskritikáját, és hangsúlyozva a protestáns teológia antropocentrikus aspektusát. A fordítást dicsérik szépsége miatt, amely a nem szakemberek számára is hozzáférhetővé teszi. Bár egyes kritikák rámutatnak, hogy Feuerbach gondolatai nem teljesen újak, és korábbi gondolkodókra reflektálnak, hozzászólásai mégis értékes betekintést nyújtanak a vallás témájába.

⬤ Gyönyörű fordítás
⬤ a nem szakemberek számára is hozzáférhető
⬤ a vallás ateista szemszögből történő releváns elemzése
⬤ betekintést nyújt a teológia antropocentrizmusába
⬤ jól prezentált és könnyen emészthető.

⬤ Nem Feuerbach teljes műve
⬤ a gondolatokat ismétlődőnek vagy nem eredetinek érezhetik, különösen azok, akik ismerik a korábbi teológusokat, például Schleiermachert
⬤ Feuerbach érvei a történelmi kontextusuk miatt nem biztos, hogy a mai olvasó számára is rezonálnak.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Essence of Religion

Könyv tartalma:

Az eredetileg 1845-ben megjelent tömör kritika képezte az alapját Ludwig Feuerbach, Németország egyik legbefolyásosabb humanista filozófusa 1848-ban tartott harminc későbbi előadásának. A vallás lényege című művében Feuerbach A kereszténység lényege (1841) című művében kifejtett elemzését a vallás egészére alkalmazta.

Feuerbach érvelésének fő irányvonalát találóan foglalja össze a mű eredeti alcíme: Isten az ember képmása. Az ember természetfüggősége a vallás utolsó és egyetlen forrása. Feuerbach áttekinti a vallásos hit legfontosabb aspektusait, és minden esetben a természet hatalmával és misztériumával szemben az ember által megtapasztalt ősi félelem és a függőség érzésének képzeletbeli kifejtéseként magyarázza azokat.

Ahelyett, hogy az embereket Isten képmására teremtették volna, a helyzet éppen fordítva áll: Szerinte minden teológia antropológia, és az a lény, akit az ember mint különálló természetfeletti létezőt állít maga elé, az ő saját lénye. Feuerbach a továbbiakban azt állítja, hogy Isten attribútumai nem többek, mint az emberi természet különböző szükségleteinek tükröződései. Továbbá, ahogy az emberi civilizáció fejlődött, úgy csökkent fokozatosan Isten szerepe.

Az ókorban, mielőtt az embereknek tudományos ismereteik lettek volna a természet működéséről, minden természeti megnyilvánulás mögött isteni erőket láttak, a villámlástól az évszakok változásáig. Ezzel szemben a modern korban, amikor a természeti okok mélyreható megértése már megvalósult, már nincs szükség arra, hogy Istent képzeljük a természet működése mögé: Akinek Istene számára nincs más anyag, mint amit a természettudomány, a filozófia vagy a természeti megfigyelés általában szolgáltat neki... annak elég becsületesnek kell lennie ahhoz is, hogy tartózkodjon az Isten név használatától, mert egy természeti elv mindig természeti lényeg, és nem az, ami az Isten eszméjét alkotja.

Feuerbach naturalista filozófiája döntő hatással volt Karl Marxra és olyan radikális teológusokra, mint Bruno Bauer és David Friedrich Strauss. Éles kritikája mind a mai napig kihívást jelent a vallás számára.