Értékelés:
A könyv a vallások létrejöttének és továbbadásának elméletét mutatja be, a vallásosság két módjára összpontosítva: az imagisztikus és a doktrinális vallásosságra. A kognitív tudományokra támaszkodva magyarázza meg a vallási viselkedést és a közösségi struktúrákat befolyásoló pszichológiai szempontokat. A kritikák azt tükrözik, hogy bár a könyv mély betekintést nyújt a vallási átadásba, a szociológiában kezdők számára kihívást jelenthet, és hiányzik belőle az egyszerűbb rituálék elismerése.
Előnyök:⬤ Mély betekintést nyújt a valláspszichológiába
⬤ egyedülálló elméleti keretet mutat be
⬤ különböző tudományágak közötti együttműködésre hív
⬤ értékes a vallások felépítésének és emlékezetének megértéséhez.
Túlságosan összetett lehet a szociológiában járatlan olvasók számára; nem ad kellő elismerést a vallási hithez hozzájáruló egyszerű rituáléknak.
(3 olvasói vélemény alapján)
Modes of Religiosity: A Cognitive Theory of Religious Transmission
A vallások - bármi más is legyenek - kulturális információk térben és időben reprodukált konfigurációi. Harvey Whitehouse a vallások átadásának ebből a látszólag nyilvánvaló tényéből kiindulva egy tesztelhető elméletet állít fel arról, hogyan jönnek létre, adódnak át és változnak a vallások.
Elméletének középpontjában a vallásosság két eltérő "módja" áll: az imagisztikus és a doktrinális. A kognitív tudomány legújabb eredményeire támaszkodva Whitehouse elmélete azt mutatja be, hogy a vallások hajlamosak e két pólus valamelyike köré csoportosulni, attól függően, hogy a vallásos viselkedésmódokra hogyan emlékeznek. Az "imagisztikus módban" a rituálék maradandó hatást gyakorolnak az emberek elméjére, és nemcsak az emlékeinket kísérik, hanem befolyásolják azt is, ahogyan a vallási témákról elmélkedünk.
Ezek a pszichológiai jellemzők a vallási közösségek méretéhez és szerkezetéhez kapcsolódnak, elősegítve a kis létszámú, exkluzív és ideológiailag heterogén rituális csoportosulásokat vagy frakciókat. A "doktrinális módban" ezzel szemben a vallási ismereteket elsősorban intenzív és ismétlődő tanítás révén terjesztik; a vallási közösségek ezzel szemben nagyok, befogadóak és központilag szabályozottak.
Bár ezeket a tendenciákat már régóta felismerték a vallástudomány történetében, a vallásosság módozatainak elmélete egyedülálló abban a tekintetben, hogy megmagyarázza, miért léteznek ezek a tendenciák. Ennél is fontosabb, hogy Whitehouse nem mondja ki a végső szót, hanem arra hív minket, hogy csatlakozzunk az antropológusok, történészek, régészek és pszichológusok közötti együttműködési hálózatokhoz, amelyek jelenleg az elméletet próbálják meghamisítani, megerősíteni vagy finomítani.
Elege van a vallások leírásainak és értelmezéseinek áradatából, amelyek nem kínálnak világos stratégiát az értékelésre, összehasonlításra és tesztelésre? A vallásosság módszerei új gondolkodásmódot nyújthat Önnek, amikor a vallásosságról gondolkodik.
