A válság után: Alkalmazkodás, fellendülés és törékenység Kelet-Ázsiában

Eredeti címe:

After Crisis: Adjustment, Recovery and Fragility in East Asia

Könyv tartalma:

A 2008 szeptembere körül kirobbant globális pénzügyi válság csak egy volt a válságok sorában, amelyek a pénzügyi liberalizáció korszakában több mint hatvan országot érintettek. A legutóbbi válság természetesen több szempontból is különösen jelentős: a kapitalizmus magjából, az Egyesült Államokból indult ki; drámai módon terjedt el az egész világon, még olyan országokban is, amelyek korábban viszonylag biztonságosnak tűntek; megkérdőjelez számos olyan mainstream gazdasági dogmát, amelyek több mint két évtizeden át uralták a gazdaságpolitikai döntéshozatalt. Néhány más szempontból azonban a jelenlegi válság nem sokban különbözik azoktól, amelyek a közelmúltban megelőzték.

2007 júliusában egy évtized telt el azóta, hogy számos kelet- és délkelet-ázsiai országban pénzügyi válság kezdődött. Az 1997-es válság ráirányította a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyek a folyékony pénzügyek által uralt világgal kapcsolatosak. Rávilágított arra, hogy a pénzügyi liberalizáció még az úgynevezett "csodagazdaságokban" is válságokhoz vezethet. A válságot megelőzően a régió számos országában a növekedés üteme és mintázata megkérdőjelezte az eredeti kapitalista hatalmak világgazdasági dominanciáját. Az 1997-es válság visszavetette ezt a folyamatot, és sok ország még egy évtized elteltével sem tudta visszanyerni a válság előtti dinamizmusát. Visszatekintve egyértelmű, hogy a valuta- és pénzügyi válságok pusztító hatással vannak a reálgazdaságra. Az ezt követő likviditási válság és csődhullám súlyos deflációt eredményez, ami a foglalkoztatásra és az életszínvonalra is hatással van. A válságot követően az IMF hagyományos stabilizációs stratégiáinak elfogadása inkább rontja a helyzetet: a kormányok annyira érzékennyé válnak a jövőbeli válságok lehetőségére, hogy továbbra is nagyon korlátozó makrogazdasági politikát alkalmaznak, és még a létfontosságú szociális ágazatokban is visszafogják az állami kiadásokat. Végül az eszközár-defláció és a leértékelés megnyitja az utat a külföldi tőkebeáramlás előtt, amely finanszírozza az eszközök tulajdonjogának átruházását a hazai befektetőkről a külföldi befektetőkre, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a nemzetközi tőke meghódítsa a fontos hazai eszközöket és erőforrásokat.

Ez a könyv felvázolja a válság utáni fejlődés alternatív útjait a különböző gazdaságokban, az ezekből levont tanulságokat és az alternatív politikákkal kapcsolatos következményeket. E folyamatok számbavétele nemcsak a kelet- és délkelet-ázsiai "válsággazdaságok" tapasztalatainak megértése szempontjából fontos, hanem azért is, mert egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer még mindig nem dolgozott ki hatékony módszereket a feltörekvő gazdaságok ilyen válságainak megelőzésére és káros hatásainak csökkentésére. A Kelet-Ázsián kívüli országok válság utáni tapasztalatainak vizsgálata ugyanis olyan fontos hasonlóságokat (és különbségeket) tár fel, amelyek hatással vannak minden olyan fejlődő országra, amely jelentős mértékű globális gazdasági integráción ment keresztül. Ez a könyv ezért nem csupán a kelet-ázsiai "válsággazdaságokra" összpontosít: a válság utáni fejleményeket a nemzetközi kapitalizmus közelmúltbeli politikai gazdaságtanának szélesebb körű elemzésébe próbálja illeszteni, különös tekintettel a mobil pénzügyek szerepére. Emellett összehasonlító perspektívákat kínál a válság utáni szerkezetátalakításról más, válságot átélt fejlődő országokban, valamint más ázsiai országok tapasztalatairól, amelyeket érintett a pénzügyi válság, de nem tapasztaltak meg.

Bár a könyv esszéi eredetileg 2007-ben íródtak, még mindig rendkívül aktuálisak napjainkban is, nem utolsósorban azért, mert előrevetítik azokat a folyamatokat, amelyek a 2008-as globális pénzügyi összeomláshoz vezettek. A könyvben szereplő elemzések nagy részének egyik legfontosabb felismerése, hogy a válság leküzdésére irányuló piacorientált stratégiák a válságot követő számos gazdaságban további pénzügyi törékenységet eredményeztek. E tekintetben számos írás hatékonyan jelzi előre a jelenlegi globális válságnak a pénzügyi változókra és a reálgazdaságra gyakorolt súlyos hatását, különösen a fejlődő országokban.