A vámpír vére

Olvasói vélemények

A vámpír vére Florence Marryat 1897-ben megjelent viktoriánus gótikus regénye, amelynek főhőse Harriet Brandt, egy pszichikus vámpír, aki akaratlanul is kiszívja az életet a körülötte élőkből. A könyv vegyes kritikákat kapott, amelyek kiemelik egyedi koncepcióját, de gyakran kritizálják tempóját, kiszámíthatóságát és elavult társadalmi hozzáállását.

A regény érdekes koncepciót mutat be a pszichikus vámpírról, amelyet inkább pszichológiai, mint hagyományos módon ábrázolnak. Sok olvasó szerint az írás magával ragadó, erős jellemfejlődéssel és a viktoriánus irodalmat idéző hangulatos környezetekkel. Néhányan kiemelik, hogy mélyrehatóan foglalkozik az öröklődés, a faji hovatartozás és a női szexualitás kérdéseivel. Ajánlott azoknak, akik értékelik a klasszikus és gótikus irodalmat.

A kritikusok rámutatnak, hogy a tempó lassú, és a cselekményt unalmasnak érezhetjük, mivel a kiszámítható események és a hosszú párbeszédek dominálnak. A nyelvezet elavult szemléletet tükröz, beleértve a faji szidalmak használatát és a rasszizmus ábrázolását, ami visszatetsző lehet. Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv nem felel meg a hagyományos vámpírregénnyel kapcsolatos elvárásaiknak, és úgy vélte, hogy „inkább társadalmi regény”, mint horror. Emellett több kritikus is megjegyezte a kiadással kapcsolatos problémákat, például nyomdahibákat.

(24 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Blood of the Vampire

Könyv tartalma:

Harriet Brandt egy őrült tudós és egy vegyes fajú vudu papnő lánya.

Szülei jamaicai ültetvényén nevelkedik, de a rabszolgalázadás után Európába kényszerül menekülni. Bár kezdetben mindenki vonzódik Harriethez, a hozzá közel kerülők megbetegednek és meghalnak.

Marryat "pszichikai vámpírja" egyszerre képviseli a korszak faji "másságát" és az Új Nőt, akiket a fin-de-siecle társadalma fenyegetésnek tekintett. Ez a különös regény olyan kulcsfontosságú vitákba bocsátkozik, mint a faj, a nők jogai, az öröklődés, a szifilofóbia és az okkultizmus.