The Wizard, the Egg and Fitcher's Bird: Returning Spiritual Life to Nature in the Individuation of Women
Az animus továbbra is zavarba ejtő, félreértett erő marad a női pszichológiában, de a "Fitos madár" című mese az ő ambivalens, varázslói erejét és pszichikai céljait mint az individuáció szellemét hozza szem elé, és ehhez gazdag alkímiai szimbolikához nyúl. A mesét és annak alkímiai hátterét több nő életéből származó álmok és pszichikus képek világítják meg, akiknek történetei segítenek megérteni az animusszal való kreatív kapcsolatteremtés mély személyes és archetipikus értékét.
Az alkímiai természetistenhez, Mercuriushoz hasonlóan az animus egy életerő, egy archetípus, amelynek két oldala van. Negatív oldalát a "Fitcher madarában" egy varázsló azon régóta fennálló képessége szimbolizálja, hogy koldusnak öltözve és alamizsnára apellálva alig egy érintéssel elrabolja szülői házukból a leányokat. Megmutatja a nőiesség feletti perverz dominanciát, amely az évezredek során hagyományos attitűdjeinkben épült fel, és a nőket azáltal ragadja magával, hogy ők maguk is részt vesznek ezekben az attitűdökben. A varázsló az erdőben lévő nagy házába viszi őket, és a fiatal nőknek gazdagságot ígér engedelmességükért cserébe. A leányok azonban, akárcsak Kékszakáll feleségei, kiszámíthatóan belépnek az egyetlen tiltott szobába, és a végén lemészárolják őket - a "Fitcher madarában" végtagjaikból darabokra vágják őket.
Csak egy leány elég okos ahhoz, hogy felfigyeljen a varázsló pozitív oldalának ajándékára - egy egyszerű tojásra, amely az individuáció folyamatát szimbolizálja, amikor az ego kapcsolatot ápol a tudattalanjával. A tojásra összpontosítva a hősnő megváltja nővéreit, és a mese végén a csodás Fitcher madaraként jelenik meg - a feldaraboltságból és eltűnésből megváltott archetipikus nőiség képeként.
