A várólista: Egy iraki nő történetei az elidegenedésről

Olvasói vélemények

Daisy Al-Amir A várólista című novelláskötete az arab nők érzelmi küzdelmeit állítja középpontba, és az elidegenedés, az identitás és az emberi tapasztalatok összetettségének témáit járja körül. Minden egyes történet egyedi nézőpontból mutatja be az életet, gyakran a kétségbeesés, a veszteség és a társadalmi nyomás mély érzéseit ábrázolva. A szerző minimalista stílusával és elgondolkodtató megfigyeléseivel hatékonyan vonja be az olvasókat.

⬤ Magával ragadó jellemábrázolás, amely mély empátiát vált ki az olvasókból, még a számukra idegen tapasztalatok iránt is.
⬤ Erős tematikai elemek a közel-keleti nők küzdelmeivel és érzelmi tájékozódásával kapcsolatban.
⬤ Minimalista írói stílus, amely az emberiesség hatásos kis jeleneteire helyezi a hangsúlyt.
⬤ A történetek elgondolkodtatóak, maradandó benyomást hagynak maguk után.
⬤ Al-Amir elegánsan ábrázolja az elidegenedés és az identitás egyetemes témáit, így a történetek a kulturális kontextuson túl is értelmezhetőek.

⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy az írásmódban időnként kisebb eltérések vannak, például a felkiáltójelek és a retorikai kérdések túlzott használata, ami elvonhatja a figyelmet az elbeszélésről.
⬤ Néhány olvasó hagyományosabb, a muszlim társadalomban zajló életre összpontosító elbeszéléseket várt, de a történetek szélesebb megközelítésben tárgyalják a nőiességet és a személyes identitást.
⬤ A gyűjteményt ismétlődőnek érezhetjük, mivel egyes történetek látszólag hasonló témákat vagy karaktereket dolgoznak fel.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Waiting List: An Iraqi Woman's Tales of Alienation

Könyv tartalma:

Daisy Al-Amir az arab világ női regényirodalmának egyik legismertebb alakja. Ez az elbeszélésgyűjtemény, amely eredetileg Ala La'ihat al-Intizar címmel jelent meg Libanonban, öt kiadványa közül a legújabb. Történetei közelről tükrözik a nők tapasztalatait a libanoni polgárháború kaotikus világában és Szaadam Husszein iraki vezető hatalomra kerülése idején. Az Irakban, Cipruson és Libanonban játszódó történetek egy szokatlan közel-keleti menekültélményre világítanak rá - egy kulturális menekültre, egy elvált nőre, aki művelt, jómódú és egyedül van.

Al-Amir költő és regényíró is, akinek érzéki prózája az iraki költészet hosszú hagyományaiból nő ki. Műveiben azonban egzisztenciális témákat is találunk, mivel Al-Amir megpróbál egyensúlyt teremteni a sorsszerűnek és az önkényesnek tűnő dolgok között abban a viharos világban, amelyben él. Minimalista, szürreális stílusban foglalkozik az idővel és a térrel, miközben az élet csalódásait az emlékezet szubjektív lencséjén keresztül tanulmányozza. A család hiányával és a hely instabilitásával őszintén szembenézve Al-Amir élethű tulajdonságokkal ruházza fel gyorsan változó világának élettelen tárgyait.

A novellák mellett a szerző két példát is tartalmaznak kísérleti verseiből. Mona Mikhail bevezetőjében ezeket a történeteket és verseket a kortárs iszlám irodalom és a nemi tanulmányok kontextusába helyezi.