A város mint technikai lény: Az építészet létmódjáról

Eredeti címe:

The City as a Technical Being: On the Mode of Existence of Architecture

Könyv tartalma:

A város a legnagyobb emberi lelet. Mi alkottuk, de egyúttal ő alkot minket és minden más nem emberi lényt is.

Az a sajátos diskurzus, amelyhez ez a városról szóló könyv hozzájárul, az építészet diszciplínája. Egy egyszerű kérdést vizsgál: Hogyan hat a város az épületeinek létmódjára?

Az építészettörténeten belüli hagyomány, amely a várost épületeink eredeteként azonosítja, kihívást jelent számunkra, építészek számára, hogy a város formájáról és használatáról elméletet alkossunk, hogy racionalizáljuk saját cselekedeteinket. A város és építészetének más diszciplináris megközelítéseivel szemben azonban a könyv nem a típus (Rossi, Ungers) mint a város építészetének legmélyebb aspektusa mellett érvel. Nem lesz a város funkciója (Venturi & Scott Brown, Koolhaas) sem a város anyagi szerveződésének magyarázata, és az anyagot sem tekintik (Jacobs, Banham) a valódi városnál mélyebbnek.

Ehelyett e könyvek amellett érvelnek, hogy az építészet létmódja magának a városnak a velejárója, amely építészetét mint technikai tárgy létének részét eredendően maga is létrehozza.

A technikai lény fogalma, amelyet a város építészetének új ontológiájának meghatározásához használunk, Gilbert Simondon mechanológia-elméletéből származik. Ebben a könyvben Simondon megközelítését az építészet diszciplínájába helyezem át, így a várost nem egyszerűen olyan miliőnek mutatom be, amelyben épületei keletkeznek, hanem olyan technikai tárgynak, amely képes elemei konvergálására és újak individuálására - vagyis az építészetre.