A vasúti fosztogatók: egy ohiói önkéntes visszaemlékezései az Andrews-féle rajtaütésről, amelynek célja a konföderációs vasút megzavarása volt Georgiában az amerikai háború idején.

Olvasói vélemények

A könyv részletes, első személyű beszámolót nyújt egy figyelemre méltó polgárháborús kémkedési akcióról, amelyben vasúti rablók vettek részt. Betekintést nyújt a küldetés során felmerülő kihívásokba és az azt követő, konföderációs börtönökben uralkodó körülményekbe. Míg a könyv a történelem iránt érdeklődőknek ajánlott, egyes olvasók kortárs szemléletet keresnek.

⬤ Egy fontos történelmi esemény alapos és tömör elbeszélése
⬤ első kézből származó betekintés a polgárháborús rablók tapasztalataiba
⬤ jó leírás a börtönkörülményekről
⬤ lebilincselő elbeszélés.

Néhány olvasó úgy érzi, hogy hiányzik belőle a mai kor aktualitása; lehet, hogy több kortárs kontextusra vágynak.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Railroad Raiders: an Ohio Volunteers Recollections of the Andrews Raid to Disrupt the Confederate Railroad in Georgia During the America

Könyv tartalma:

1862-ben J. J.

Andrews, az Egyesült Államok titkos ügynöke, aki kémkedési céllal rendszeresen be- és kiutazott a Konföderációs Államokba, egy merész tervet eszelt ki, hogy hidak felgyújtásával és a vonalak mögötti általános káosz megteremtésével megzavarja a georgiai államvasutat. E cél elérése érdekében összeállított egy különleges szabotőrcsapatot, amelyet elsősorban az uniós hadsereg ohiói önkéntes ezredeiből állított össze. Ez a korai titkos művelet azt jelentette, hogy a csapatoknak álruhában - egyenruha nélkül - kellett beutazniuk az ellenség belsejébe.

Kezdetben minden jól ment, Pittenger, a csapat egyik fiatal tagja izgalmas részletességgel írja le egy mozdony elrablását. A déliek azonban nem akarták büntetlenül hagyni ezt a vakmerőséget, és hamarosan minden erőforrást, amit csak tudtak, a szabotőrök elfogására fordítottak.

Hamarosan az egész vidék fegyverbe állt ellenük, és foglyul ejtették őket. Néhányuk számára elkerülhetetlen volt a börtön, mások számára azonban csak a bitófa és a hóhér kötele volt a jövő.

A túlélők hamarosan rájöttek, hogy versenyfutásba kezdtek az idővel, és egyetlen reményük az életben maradásra a vakmerő szökés és a szabadságért való küzdelem volt.