Értékelés:
A könyv a védikus szövegek és a csillagászati jelenségek közötti összefüggések lenyűgöző feltárását mutatja be, azt javasolva, hogy az ősi szanszkrit írások a csillagászat allegóriáiként szolgálnak. Megváltoztatja az ősi kultúrák megértését, és hangsúlyozza, hogy fel kell ismerni a védikus gondolkodás mélységét, amelyet történelmileg alábecsültek. A szerző kiterjedt bizonyítékokkal és példákkal szolgál, így a tartalom hozzáférhetővé válik a kutatás és a tanulmányozás számára. Magát a könyv minőségét is dicsérik az olvasók.
Előnyök:⬤ Kiterjedt kutatás és jól rendszerezett információk
⬤ új perspektívát mutat be a védikus szövegekről és csillagászati jelentőségükről
⬤ mélyen feltárja a kulturális vonatkozásokat
⬤ a szanszkrit nyelv világos és koherens újraértelmezése
⬤ kiváló minőségű nyomtatás és kötés, így ár-érték arányban jó.
A könnyed vagy New Age perspektívát kereső olvasók számára a könyv sűrű lehet; egyesek a Rig Véda alternatív értelmezéseit részesíthetik előnyben, amelyek nem szerepelnek benne.
(7 olvasói vélemény alapján)
The Celestial Key to the Vedas: Discovering the Origins of the World's Oldest Civilization
Egy vezető csillagász bebizonyítja, hogy Indiában már jóval Görögország, Egyiptom vagy bármely más világkultúra előtt virágzó, kifinomult csillagászatra képes civilizáció létezett.
- Meggyőző bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a Rig Véda 12 000 éves.
- Megállapítja a hindu eposzok számos eseményének tényleges dátumát és helyét.
A tudósok több mint egy évszázada vitatkoznak a Védák és a hozzájuk kapcsolódó irodalom, a Brahmanák és a Puránák ősiségéről. A nyelvészeti elmélet, az antropológia és a régészet számos feltételezésére támaszkodva megegyeztek abban, hogy a Rig Véda, amely maga az indoeurópai irodalom legrégebbi fennmaradt példája, i. e. 1500-ban keletkezett. Ebben az úttörő könyvben azonban B. G. Sidharth csillagász meggyőzően bizonyítja, hogy a Rig Véda legkorábbi részei akár Kr. e. 10 000-re is datálhatók.
Az ezekben az ősi szövegekben mitikus és szimbolikus formában szereplő csillagászati események és együttállások megfejtésével Sidharth megkérdőjelezi az indoeurópai őstörténetre vonatkozó számos, ha nem az összes feltételezést. Olyan témákat tár fel, mint számos hindu istenség és mítosz csillagászati jelentősége, az idő jelölésére használt holdi aszterizmusok rendszere, az aszvinok kiléte, valamint az ősök kifinomult naptára, amely összehangolta a nap- és holdciklusokat. Sidharth megcáfolhatatlan bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az olyan "fejlett" csillagászati fogalmak, mint a precesszió, a heliocentrizmus és a napfogyatkozási ciklus kódolva vannak ezekben az ősi szövegekben, amelyek passzusai csak akkor nyernek tökéletes értelmet, ha ismerjük ezeket a csillagászati kulcsokat. A Mahábhárata és a Rámájana belső bizonyítékai alapján ő az első, aki valószínűsíthető dátumokat - sőt, helyeket - állapít meg az e híres eposzokban leírt eseményekre vonatkozóan. A Védák égi kulcsa biztosan meghökkent mindenkit, aki a csillagászattal, Indiával vagy a civilizáció gyökereivel foglalkozik.