A végső orvosság: Párbeszédek egy megvalósult mesterrel

Olvasói vélemények

A könyv Sri Nisargadatta Mahárádzs tanításait tartalmazza, amelyek a spiritualitás mély és szemlélődő felfedezését mutatják be. Sok olvasó találja hasznosnak, különösen azok, akik ismerik Maharadzs korábbi műveit. Egyesek szerint azonban a kezdők számára kihívást jelenthet.

⬤ A könyv időben érkezett és remek állapotban van.
⬤ Mély betekintést nyújt a spirituális fogalmakba, gyakran vezet elmélkedő állapotokba.
⬤ Mélyebb és kifinomultabb tanítás az 'I AM THAT' című könyvhöz képest.
⬤ Hasznos az igazság és a spiritualitás haladó keresői számára.
⬤ Több olvasó is erősen ajánlotta, megjegyezve mélységét és egyszerűségét.
⬤ Megragadja Maharaj keresőkkel folytatott párbeszédének hitelességét.

⬤ Lassú olvasmány lehet, ami talán nem mindenkinek tetszik.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy hiányzik belőle a kapcsolat az indiai filozófiai kifejezésekkel.
⬤ Egyesek kritikája, hogy nem nyújt reményt vagy gyógyulást, kizárólag a nem-azonosságra összpontosít.
⬤ Nem ideális azoknak, akik nem ismerik Maharaj tanításait; ajánlott előbb elolvasni az „I AM THAT” című könyvet.

(48 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Ultimate Medicine: Dialogues with a Realized Master

Könyv tartalma:

A Végső orvosság nem azoknak szól, akik szeretik a spiritualitásukat felhígítva, hanem a tudatosságot kereső komoly tanulóknak. Sri Nisargadatta Maharaj (1897-1981) egy kis lakásban élt és tanított Bombay nyomornegyedében.

A tantrikus Nath-vonal megvalósult mestere sok éven át úgy tartotta el magát és családját, hogy olcsó árukat árult egy kis bódéban a bérháza előtti utcán. Élete a lét abszolút nondualitásának koncepcióját példázta. Ebben a kötetben Maharaj a maga egyedi módján osztja meg a nondualitás legmagasabb igazságát.

Tanítási stílusa hirtelen, provokatív és mérhetetlenül mély, a lényegig hatol, és kevés erőfeszítést pazarol a lényegtelen dolgokra.

Szűkszavú, de hatásos mondásai arról ismertek, hogy már a hallásuk vagy olvasásuk is képes tudatváltozást kiváltani. "A lényeg az, hogy a béklyóitól megszabadult ember a megtestesült erkölcs.

Az ilyen embernek tehát nincs szüksége erkölcsi utasításokra ahhoz, hogy igazságosan éljen. Szabadítsuk meg az embert a kötelékeitől, és ezután minden más magától megoldódik. Másrészt a megváltatlan állapotban lévő ember nem tud erkölcsösen élni, függetlenül attól, hogy milyen erkölcsi tanítást kap.

Ez eredendően lehetetlen, mert maga az alapja az erkölcstelenség. Vagyis hazugságban, alapvető ellentmondásban él: minden kapcsolatában úgy működik, mint az a különálló entitás, akinek hiszi magát, holott a valóságban ilyen elkülönülés nem létezik. Ezért minden cselekedete erőszakot tesz más "énedeken" és más "teremtményeken", amelyek csak az egységes tudat megnyilvánulásai.

A társadalomnak tehát ki kellett találnia néhány korlátozást, hogy megvédje magát saját legrosszabb túlkapásaitól, és ezáltal fenntartson valamiféle status quo-t. Az így létrejött önkényes szabályokat, amelyek helytől és időtől függően változnak, és ezért pusztán relatívak, 'erkölcsnek' nevezi, és azáltal, hogy ezt az ember által kitalált 'eszmét' a legfőbb jónak tartja fenn - amelyet gyakran vallási 'kinyilatkoztatás' és szentírások szentesítenek -, a társadalom még egy ürügyet szolgáltatott az embernek arra, hogy figyelmen kívül hagyja a felszabadulás keresését, vagy meglehetősen alacsony prioritásúvá tegye azt a dolgok rendszerében.".