A végtelenség a preszókratikusoknál: Bibliográfiai és filozófiai tanulmány

Eredeti címe:

Infinity in the Presocratics: A Bibliographical and Philosophical Study

Könyv tartalma:

A nyugati metafizika hosszú évszázadai során a végtelen problémája különböző, de fontos módokon mindig felbukkant. A görög filozófiai spekulációnak már a legkorábbi időktől fogva szembe kellett néznie vele.

A Diogenész Laertioszban (I, 36) a Thalésznek tulajdonított isteni definícióban jelent meg az „az, aminek se kezdete, se vége” leírás alatt. Anaximandrosz tekercsén kellő pontossággal szerepelt, hogy a doxográfusok a korlátlan (apeiron) és a meghatározhatatlan (aoriston) szakkifejezésekkel adhassák át. E kifejezések kvantitatív és kvalitatív implikációi aligha kerülhették el, hogy ne okozzanak gondot.

A szavak képzése ráadásul egyértelműen negatív vagy privatív hordozású volt. A filozófiai keretben azonban a fogalom a legkorábbi használatában valami rendkívül pozitív dolgot jelentett, a világegyetemben pozitív státusú dolgok első elvének termékeny tartalmát jelentette. Ezek a feszültségek a későbbi görög gondolkodás folyamán nem maradhattak ki.

Az egyik végletben a végtelen fogalmát úgy finomították, hogy a mennyiség arisztotelészi kategóriájának kisajátítva maradt. Arisztotelésznél (Phys. III 6-8) úgy jelent meg, mint ami lényegében a tökéletlenséget és a hiányt követeli meg.

A soha véget nem érő növekedés képességét jelentette. Mindig potenciális volt, soha nem valósult meg teljesen.