A véletlen játszótér: Brooklyn Waterfront Narratives of the Undesigned and Unplanned (A tervezés és a tervezés nélküli vízpart elbeszélései)

Olvasói vélemények

A könyv a városi nyitott terek mélyreható elemzését nyújtja, kiemelve az informális területek jelentőségét és a várostervezés hatását ezekre a terekre. A könyv alaposan megalapozott, és elgondolkodtató pillantást vet a Williamsburg és Greenpoint vízpartjainak átalakulására, kiemelve mind a múltbeli élénkségüket, mind a dzsentrifikációval járó veszteségeket.

⬤ Jól kutatott néprajz
⬤ gyönyörű írás és illusztrációk
⬤ a várostervezésről szóló éleslátó vita
⬤ alapvető olvasmány tervezők és tervezők számára
⬤ a városi terek vibráló múltját örökíti meg.

Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a múltbeli városi élet nosztalgikus ábrázolása nem ismeri el a jelenlegi változásokat; a dzsentrifikáció miatt bizonyos kulturális aspektusok elvesztésének ábrázolásában esetleg elfogult lehet.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Accidental Playground: Brooklyn Waterfront Narratives of the Undesigned and Unplanned

Könyv tartalma:

A The Accidental Playground azt a figyelemre méltó tájat tárja fel, amelyet egy elhagyatott brooklyni vízpartot elfoglaló és újjáépítő egyének és kis csoportok hoztak létre. Miközben helyi lakosok, aktivisták, szemétszállítók, ingatlanfejlesztők, spekulánsok és két városvezetés is harcolt az egykori brooklyni keleti kerületi terminál (BEDT) sorsáért, mások egyszerűen birtokba vették ezt a hanyatló peremet, és a szabadidő, a kreativitás és a mindennapi gyakorlatok egyedülálló helyszínévé alakították át. Ezek a foglalók és barkácsolók saját vízparti parkokat és polgári tereket hoztak létre, minden olyan erőforrás nélkül, amely a sikeres városfejlesztéshez szükséges, beleértve a terveket, a terveket, a tőkét, a szakmai segítséget, a konszenzust és a vízparti tulajdonosok engedélyét. Szemét, romok, gaz, hajléktalantáborok és egy aktív szemétátrakó állomás működése közepette akaratlanul is létrehozták a "Brooklyn Riviérát", és a vízpartot olyan célponttá tették, amely sokkal többet nyújtott, mint a manhattani égbolt panorámája. A terminál szokatlan és néha látványos szabadidős, társadalmi és kreatív szubkultúrák otthonává vált, köztük a gördeszkásoké, akik egy rövid életű, de országos hírű gördeszkaparkot építettek, egy huszonöt fős "nyilvános" menetzenekaré, tűzoltócsapatoké, művészeké, fotósoké és filmeseké. Ugyanakkor a helyi lakosok alapvető rekreációs igényeit is kiszolgálta.

Az összeomló mólók remek helyekké váltak a halfogásra, napozásra vagy a kilátásban való gyönyörködésre.

Egy lebontott raktárépület alapja ideális hely lett piknikezésre, zenélésre vagy művészeti projektre.

A törmelékkel borított föld film- és divatfotózások lenyűgöző helyszínévé vált.

Egy törött válaszfalból strand lett.

Az ailanthus fákkal tarkított sűrű gazfoltokból pedig dzsungel lett. Ezek a rekultivációk, amelyeket a város és az állam kormánya, valamint a vízpartot átalakítani szándékozó ingatlanérdekeltségek szinte teljesen figyelmen kívül hagytak, egy pillanatra hozzáadták a város legbohémabb és leggyorsabban változó környékének jellegzetes kulturális tájképét.

Daniel Campo a dokumentarista stratégiák gazdag keverékére támaszkodva - beleértve a megfigyelést, a néprajzot, a fényképezést és az első személyű elbeszélést - vizsgálja meg ezt a véletlen játszóteret, lehetővé téve azok számára, akik létrehozták, hogy megosszák és megvizsgálják saját elbeszéléseiket, perspektíváikat és konfliktusaikat. Ennek a vízpartnak a többszörösen különböző szereplői meglepően sokfélék voltak, történeteik pedig színesek és provokatívak. Campo szerint ezek együttesen a városi parkok és közterek, valamint az ezeket létrehozó és fenntartó gyakorlatok radikális újragondolását sugallják.

A The Accidental Playground (A véletlen játszótér), amely egy rendkívül lebilincselő történetet tár az olvasók elé, izgalmas és különleges hozzájárulás a mai városok nem tervezett tereinek és gyakorlatainak növekvő irodalmához.