A vénasszonyok meséje

Olvasói vélemények

A könyv két nővér életét mutatja be, külön utakat járva be a viktoriánus kor társadalmi dinamikáját. A könyvet dicsérik gazdagon kidolgozott elbeszélése és az emberiségbe való mély bepillantása miatt, annak ellenére, hogy a terjedelmét és a nyomtatás minőségét némi kritika érte.

Az írást szépségéért és mélységéért dicsérik, az emberi tapasztalatok összetettségének megragadásáért és az erős jellemfejlődésért. Az olvasók értékelik a humort és a megrendítő pillanatokat, valamint a 19. század végi és 20. század eleji életről szóló történelmi kontextust. A klasszikus irodalom rajongói körében is nagy visszhangot vált ki, és egyszerre tartják magával ragadónak és meghatónak.

Egyes olvasók az elbeszélés egyes részeit lassúnak vagy unalmasnak találják, a nyomtatás minőségét pedig kritizálták, mivel mikroszkopikus, ami megnehezíti az olvasást. A tempó nem biztos, hogy mindenkinek tetszik, különösen a mai rohanó világban.

(201 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Old Wives' Tale

Könyv tartalma:

A The Old Wives' Tale Arnold Bennett regénye, amely először 1908-ban jelent meg. Két nagyon különböző nővér, Constance és Sophia Baines életét mutatja be, és az ő történetüket követi végig fiatalkoruktól kezdve, amikor anyjuk drapériájában dolgoztak, egészen az öregkorig. A könyv nagyjából 70 évet ölel fel, nagyjából 1840-től 1905-ig, és Burslemben és Párizsban játszódik. Bennett egyik legjobb művének tartják.

Bennettet eredetileg egy párizsi étteremben történt véletlen találkozás inspirálta a könyv megírására. A könyv bevezetőjében azt mondja.

... egy idős asszony jött be az étterembe vacsorázni. Kövér volt, alaktalan, csúnya és groteszk. Nevetséges hangja volt, és nevetséges gesztusai. Könnyű volt látni, hogy egyedül él, és hogy a hosszú évek alatt kialakult benne az a fajta furcsaság, amely a meggondolatlanok körében kacagást vált ki.

És.

Elgondolkodtam a groteszk ebédlővel kapcsolatban: "Ez a nő valaha fiatal volt, karcsú, talán szép.

Biztosan mentes ezektől a nevetséges maníroktól. Nagyon valószínű, hogy nincs tudatában a sajátosságainak. Az ő esete tragédia. Egy ilyen nő történetéből szívszorító regényt kellene tudni írni." Nem minden köpcös, öregedő nő groteszk - távolról sem az -, de van egy rendkívüli pátosz a puszta tényben, hogy minden köpcös, öregedő nő valaha fiatal lány volt, akinek alakjában, mozdulataiban és elméjében a fiatalság egyedülálló bája volt. És az a tény, hogy a változás a fiatal lányból a vaskos öregedő nővé végtelen számú, a nő által észrevétlenül végbemenő, parányi változásból áll, csak fokozza a pátoszt.

Bennett Maupassant Une Vie című regényéből is ihletet merített. (wikipedia.org)