Olvasói vélemények
Összegzés:Eli Maor „Venus in Transit” című könyve rövid, de lényegretörő áttekintést nyújt a Vénusz átvonulásának történelmi és tudományos jelentőségéről. Az elbeszélés végigköveti a csillagászok útját az ókortól a modern korig a Naprendszer megértésére irányuló törekvéseik során, kiemelve mind az égi események iránti tiszteletet, mind a megfigyelésük során felmerülő nehézségeket. Bár a könyvet dicsérik a lebilincselő írásmód és a világos magyarázatok miatt, egyes kritikusok szerint Maor más műveihez képest felszínes, pontatlanságokat tartalmaz, és hiányzik belőle a történelmi összefüggések mélyreható elemzése.
Előnyök:⬤ Magával ragadó elbeszélői és írói stílus.
⬤ Történelmi kontextust és híres csillagászok anekdotáit tartalmazza.
⬤ Az összetett csillagászati fogalmak világos és közérthető magyarázata.
⬤ Érinti a Vénusz-átvonulás jelentőségét és helyét a modern csillagászat fejlődésében.
Hátrányok:⬤ Egyes kritikusok szerint a tartalom felszínes Maor korábbi műveihez képest.
⬤ Néhány olvasó a tudományos magyarázatok pontatlanságát állapította meg.
⬤ Az átvonulással kapcsolatos egyes események és módszerek átfogó bemutatásának hiánya.
⬤ Egyes kritikák szerint a történelmi elbeszélések hiányosak vagy nem elég mélyek.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Venus in Transit
Könyv tartalma:
2004-ben a Vénusz 1882 óta először keresztezte a Nap arcát. Néhányan nem vették a fáradságot, hogy kilépjenek a szabadba. Mások évekig terveztek, jegyet foglaltak, hogy teljes egészében láthassák az átvonulást. De még a csillagászok és élménykeresők e csoportját sem a tudományos cél, hanem az esemény szépsége, ritkasága és talán - e könyv után - történelme vonzotta. A korábbi égboltfigyelők számára azonban az átvonulások nyújtották az egyetlen lehetőséget arra, hogy meghatározzák a mindent eldöntő csillagászati mértékegységet: a Föld és a Nap közötti átlagos távolságot.
Eli Maor elmeséli a korábban megfigyelt öt Vénusz-átvonulás és az ezek megörökítésére tett fantasztikus erőfeszítések érdekes történetét. Ez a történet hősökről és gyávákról, szerzett és elvesztegetett hírnévről szól, és mindezt a fenomenális geopolitikai és tudományos változások hátterében meséli el.
Maor egy regényíró tehetségével a részletek iránt, amelyek miatt az olvasók későn olvasnak, elmeséli, hogyan vezetett Kepler téves teológiája a bolygómozgás törvényeihez; a homályos Jeremiah Horrocksról, aki megjósolta az 1639-es tranzitot, de 22 évesen meghalt, egy nappal azelőtt, hogy az eseményt az egyetlen ismert emberrel, aki látta azt, megvitatta volna; a szerencsétlen Le Gentilről, akinek évtizedes munkásságát elhomályosító felhőkkel, hajótöréssel és a birtokának kifosztásával jutalmazták rokonai, akik idő előtt halottnak nyilvánították; David Rittenhouse-ról, az amerikai csillagászat atyjáról, akit az 1769-es tranzit kezdete legyőzött, és nem tudta feljegyezni a kezdetét; és Maximilian Hellről, akinek jó híre sokáig szenvedett attól, hogy egy színvak kritikus átnézte a tranzitról készített feljegyzéseit.
Az egyéni sorsokon túlmenően Maor azt is bemutatja, hogy a kormányok részvétele az első nemzetközi tudományos erőfeszítésben - az 1761-es tranzit hetven állomásról történő megfigyelése, amely Edmund Halley posztumusz irányainak felhasználásával meglepően pontos csillagászati egységszámítást eredményezett - hogyan keresztezte egymást a hétéves háborúval, a brit déltengeri terjeszkedéssel és az amerikai tudomány növekvő jelentőségével. Maor mindvégig elkalauzolja az olvasókat a 2004-ben és 2012-ben esedékes Vénusz-átvonulásokhoz, amelyek során olyan jelenségnek lehetünk szemtanúi, amelyet egyetlen élő ember sem látott, és amely 2117-ig nem ismétlődik meg.
