A vér mezeje: A kongresszusi erőszak és a polgárháborúhoz vezető út

Olvasói vélemények

A könyv mélyen belemerül a kongresszus erőszakos és viharos politikai légkörébe a kisbabaság előtti időszakban, az északi és déli képviselők közötti összecsapásokra összpontosítva olyan kérdések miatt, mint a rabszolgaság. Míg számos kritikus dicséri a könyv átfogó kutatását és hozzáférhetőségét, néhányan kritizálják az elfogultság, az átfogó adatok hiánya és az olvashatósággal kapcsolatos problémák miatt.

⬤ Alaposan kutatott, kiterjedt jegyzetekkel és történelmi kontextussal.
⬤ Magával ragadó beszámolók a politikai konfliktusokról és személyes történetekről, amelyek egyszerre szórakoztatóak és informatívak.
⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt a politikai kultúráról és a kongresszusi erőszakról egy jelentős történelmi időszakban.
⬤ Közérthető, társalgási stílusban íródott, ami a széles közönség számára is vonzóvá teszi a könyvet.

⬤ Lehetséges elfogultság a nézőpontban, mivel erősen az északi nézőpont felé hajlik, és nem tárja fel teljes mértékben a déli nézőpontot.
⬤ Néhány olvasó lassúnak vagy ismétlődőnek találta, és bizonyos témákat túlzottan hangsúlyozottnak.
⬤ Az olvashatóság nehézségei a kis betűméret és a szűk térközök miatt.
⬤ Néhány kritikus több statisztikai elemzést és adatot szeretett volna a kongresszusi képviselők erőszakosságával és viselkedésével kapcsolatban.

(91 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Field of Blood: Violence in Congress and the Road to Civil War

Könyv tartalma:

Az egyik legjobb történelmi könyv, amit az elmúlt években olvastam. --Chris Hayes

A NEW YORK TIMES NOTABLE BOOK OF THE YEAR

AZ ÉV LEGJOBB KÖNYVE AZ NPR-NÉL

A SMITHSONIAN EGYIK LEGJOBB TÖRTÉNELMI KÖNYVE AZ ÉVBEN

A polgárháborút kirobbantó kongresszusi erőszak eddig el nem mondott története

A Vérmezőn című könyvében Joanne B. Freeman feltárja az amerikai kongresszusban elkövetett fizikai erőszak rég elfeledett történetét. Rendkívüli mennyiségű forrásra támaszkodva mutatja be, hogy a polgárháborút megelőző évtizedekben a Capitoliumban rengeteg konfliktus dúlt. A törvényhozási üléseket gyakran halálos fenyegetések, vesszőzés, feldöntött asztalok és totális verekedések tarkították. Amikor a vita elakadt, a képviselők pisztolyt rántottak és Bowie-késsel hadonásztak. Az egyik képviselő még egy másikat is megölt egy párbajban. Sokakat megvertek és megfélemlítettek, hogy megfélemlítsék őket, és így próbálták őket engedelmességre bírni, különösen a rabszolgaság kérdésében.

Ezek a harcok nem légüres térben történtek. Freeman drámai beszámolói a verekedésekről és a verésekről egy nagyobb történetet mesélnek el arról, hogy az ökölharcok és az újságírás, valamint az ezek által kiváltott erős érzelmek hogyan növelték a feszültséget Észak és Dél között, és hogyan vezettek a háború felé. Eközben életre kelti a középkor előtti kongresszust, feltárva annak durva valóságát - érzését, értelmét és hangját -, valamint nemzetformáló jelentőségét. A vicces, tragikus és lebilincselően elbeszélt A vér mezeje a kongresszusi zűrzavar első sorból való szemlélését kínálja, és új megvilágításba helyezi John Quincy Adams, Henry Clay és más kiválóságok karrierjét, valamint egy sor kevésbé ismert, de nem kevésbé lenyűgöző embert mutat be. Az eredmény az amerikai demokrácia működésének és az Unió kötelékeinek újszerű megértése a legnagyobb veszély előestéjén.