The History of Blood Transfusion in Sub-Saharan Africa
Az afrikai vérátömlesztés gyakorlatának első átfogó tanulmánya a modern orvostudomány egyik legfontosabb terápiájának történetét követi nyomon a gyarmati uralom időszakától a függetlenségig és az AIDS-járványig. A vérátömlesztés bevezetése nagy ígéretet jelentett az egészség javítására, de mint a legtöbb új orvosi gyakorlatot, a vérátömlesztést is a szubszaharai Afrika igényeihez kellett igazítani, amelyre a hagyományos afrikai orvoslásban nem létezett analóg kezelés.
Ez az egyébként jótékony hatású orvosi eljárás egyúttal "királyi utat" is teremtett a mikroorganizmusok számára, és így központi szerepet játszott a járványszerű emberi immunvírusok megjelenésében. A fejlettebb egészségügyi rendszerekhez hasonlóan a szubszaharai Afrikában a vérátömlesztési gyakorlat nem volt képes a HIV megjelenésének felderítésére. Ennek eredményeként, tekintettel a vérátömlesztés széles körű használatára, az AIDS kezdeti terjedésének fontos útjává vált. Az afrikai egészségügyi tisztviselők azonban nem voltak eszköztelenek ahhoz, hogy megértsék az új veszélyt és reagáljanak rá, köszönhetően a negyvenéves tapasztalatnak és a régóta fennálló egészségügyi kockázatok értékelésének keretrendszerének. Az erre a kockázatra adott válasz, amelyet ez a könyv részletez, fontos betekintést nyújt a járványok és a HIV/AIDS történetébe.
A gyarmati korszak kormányaitól, az európai vöröskeresztes társaságoktól, a független afrikai kormányoktól és közvetlenül maguktól az egészségügyi tisztviselőktől származó kutatásokra támaszkodva ez a könyv az egyetlen történelmi tanulmány a vérátömlesztés afrikai gyakorlatáról.
