Értékelés:
A könyv részletesen elemzi a második világháború alatti szovjet hadművészetet, különös tekintettel azokra a fejleményekre, amelyek a Vörös Hadsereg 1944-es sikereihez vezettek. Kiemeli a szovjet katonai doktrína átalakulását, és azt, hogy ez hogyan segítette elő a német erők elleni döntő hadműveleteket. Miközben friss nézőpontot nyújt a keleti frontról, jelentősen eltér a hagyományos, a nyugati beszámolókat hangsúlyozó elbeszélésektől.
Előnyök:⬤ A szovjet katonai doktrína és hadműveletek átfogó elemzése.
⬤ Betekintést nyújt a katonai sikerhez vezető szovjet stratégiák fejlődésébe és tökéletesítésébe.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely az összetett témákat közérthetővé teszi.
⬤ Kiemeli a kevésbé ismert szovjet győzelmeket és katonai perspektívákat.
⬤ Ajánlott a második világháború stratégiai és hadműveleti vonatkozásai iránt érdeklődőknek.
⬤ Hiányoznak a személyes anekdoták és a részletes taktikai beszámolók, amelyek más katonai történetekben általában megtalálhatóak.
⬤ Kevés térkép, ami akadályozhatja a katonai akciók vizuális megértését.
⬤ Csalódást okozhat azoknak az olvasóknak, akik hagyományos, a német hadműveletekre vagy személyes hőstettekre összpontosító elbeszélést várnak.
(8 olvasói vélemény alapján)
From Defeat to Victory: The Eastern Front, Summer 1944?decisive and Indecisive Military Operations, Volume 2
1944 nyarára az európai háború kritikus ponthoz érkezett. Mind a nyugati szövetségesek, mind a szovjetek rendelkeztek a kezdeményezéssel és olyan erőkkel, amelyek képesek voltak stratégiai támadásokat indítani a német ellenség ellen. C. J. Dick, a tekintélyes katonai elemző, aki először a nyugati, majd a keleti fronton folytatott hadműveletekről írt tanulmányt, egyedülállóan informatív összehasonlítást nyújt a szövetségesek és a Vörös Hadsereg által az egyidejű hadjáratokban alkalmazott különböző hadviselési doktrínákról. Könyve ritka betekintést nyújt a tábornokság erősségeibe és gyengeségeibe mindkét fronton.
A 2. kötetben, A vereségtől a győzelemig Dick a keleti frontra fordul, ahol a harcvonalak a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódtak - közel 1500 mérföld a szövetségesek 600 mérföldjéhez képest -, és a szovjet hadseregek és harcok eltörpültek a nyugatiak mellett. Ennél is fontosabb, hogy a szövetségesekétől jelentősen eltérő hadászati filozófiát tükröztek, ami viszont más katonai műveleteket eredményezett. A szovjetek mesterei voltak a megtévesztésnek és a meglepetésnek, a maskirovka nevű koncepciónak, amely minden katonai művelet alapvető részét képezte. A szovjetek a rendkívül mozgékony és nagy tempójú offenzívák mellett kötelezték el magukat. Erős koncentrációban tömörítettek csapatokat, hogy olyan áttörést érjenek el, amely gyorsan megteremti a döntő hadműveleti manőverek feltételeit; könyörtelenül törekedtek az ellenséges erők megsemmisítésére, és nyugati társaikkal ellentétben hajlandóak voltak hatalmas veszteségeket vállalni. Dick elemzése megmutatja, hogy a Vörös Hadsereg, amely nagyrészt mentes volt a szövetségeseket korlátozó politikai problémáktól, hogyan volt képes radikálisabb hadműveleti elképzeléseket kidolgozni és azokat olyan merészséggel és kíméletlenséggel végrehajtani, amely a demokratikus államok hadseregei számára lehetetlen volt.
A vereségtől a győzelemig kritikus leckét nyújt a kortárs háború körülményeihez, valamint a kor technológiájához, politikájához és pszichológiájához igazodó operatív és taktikai doktrína megtalálásának, meghonosításának és végrehajtásának tartós fontosságáról is.
