Eredeti címe:
In Pursuit of Poem Shadows: Pureza Cantelo's Second Poetics
Könyv tartalma:
Pureza Canelo spanyol költőnő 1946-ban született az extremadurasi Moraleja kisvárosban, és huszonöt éves korában jelentette meg első versesköteteit, a Celda verde és a Lugar com n (1970-ben Adonais-díjjal kitüntetett) címűeket. A költőnő 1979-re kialakította saját esztétikai fejlődésének értelmezését, amelyet a Habitable (Primera po tica) című művében fejtett ki.
Majd 1986-ban, az írott szóból való kiábrándulás időszaka után, amikor is csak két kötetet - Spacio de emoci n (1981) és Vega de la paloma (1984) - adott ki, a Tendido verso (Segunda po tica) című kötetében újrafogalmazta álláspontját. A Természet kollokviuma a szóval című kötet kiegészítésére készült: Pureza Canelo's First Poetics (Bucknell, 2004) kiegészítéseként a jelen szöveg megfejti a költő érett műveinek bonyolult költői nyelvezetét, amely a kötet megírásának idején a két fent említett chapbookot, valamint a Tendido verso, a Pasi n in dita (1990) és a No escribir (1999) című köteteket foglalta magában. A szerző nyomon követi azokat a visszatérő esztétikai és filozófiai pozíciókat, amelyek a költő első és második poétikájának megkülönböztetésére szolgálnak.
A Tendido verso az a kötet, amelyben az időbeliség a lényeg helyébe lép, és ezzel szakít Juan Ram n Jim nez modernista korszakában kifejtett meglátásaival. A Pasi n in ditában a költő és az alkotó másik közötti bensőséges pronominális diskurzus lehetővé teszi, hogy egy meghatározhatatlan létezővé olvadjanak össze.
Ezen a ponton az alkotói folyamat kívánt célja megvalósul; a költő és az alkotó másik "szent házassága" (hieros gamos) megtörténik. A No escribir lemond Canelo korábbi könyveinek küzdelméről, és a második poétika által előírt módszert hajtja végre.
Felismeri, hogy csak az alkotási folyamat képes kielégíteni a vágyát, és hogy a szerelem, az alkotás uralkodó szimbóluma, valóban lehetővé teszi a költői kudarc fájdalmának megszűnését. A szenvedélynek mindazonáltal meg kell állnia a beteljesülés előtt, hiszen a megírt vers, amely a költő tekintetével és szubjektivitásával terhes, nem létezhet az árnyékától függetlenül.
