Olvasói vélemények
Összegzés:A „Verseny az Úristen madarának megmentéséért” című könyv meggyőző és alapos beszámolót nyújt az elefántcsőrű harkály tragikus hanyatlásáról és a megőrzésére tett erőfeszítésekről. A könyv ötvözi a történelmi információkat, az érzelmes történetmesélést és a természetvédelmi tudatosságra való felhívást, így fiatal felnőttek és felnőttek számára egyaránt alkalmas. Míg sok olvasó éleslátónak és meghatónak találja, mások szomorúnak és nehézkesnek tartják, ami egyes fiatalabb közönség számára kevésbé vonzóvá teszi a könyvet.
Előnyök:⬤ Átfogó történelmi információk
⬤ magával ragadó történetmesélés
⬤ fiatal felnőttek és felnőttek számára egyaránt alkalmas
⬤ felhívja a figyelmet a természetvédelemre
⬤ jól megalapozott, gyönyörű illusztrációkkal és fényképekkel
⬤ még azokat is lebilincseli, akik csak futólag érdeklődnek a madarak iránt
⬤ motiválja az olvasókat a környezetvédelmi kérdések további vizsgálatára.
Hátrányok:⬤ Egyes részek nagyon szomorúak, és a fiatalabb olvasók számára nem biztos, hogy élvezetesek
⬤ egyes gyerekek számára túl bonyolultnak vagy zavarosnak tekinthető
⬤ korlátozottan vonzó azok számára, akik nem szeretik a megrendítő vagy tragikus elbeszéléseket.
(32 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Race to Save the Lord God Bird
Könyv tartalma:
A kihalás tragédiáját egy legendás madár, az elefántcsőrű harkály drámai történetén keresztül magyarázza el, valamint azokon, akik megpróbálták birtokolni, megfesteni, lelőni, eladni, és egy utolsó erőfeszítéssel megmenteni. A kétszáz év történelmén átívelő, erőteljes történet bemutatja az olyan művészeket, mint John James Audubon, az olyan madárgyűjtőket, mint William Brewster, és végül egy újfajta tudóst, Arthur A. "Doc" Allent és fiatal madártani tanítványát, James Tannert, akiknek az elefántcsőrű megmentésére irányuló törekvése az Egyesült Államok történetének egyik első nagy természetvédelmi leszámolásában csúcsosodik ki, amely a ma már világszerte a fajok megmentésére irányuló erőfeszítések egyik korai fordulója. Miközben az Egyesült Államokban az elefántcsontpinty reménye elszáll, a madarat utoljára 1987-ben Kubában látják, és kubai tudósok is csatlakoznak a megmentéséért folytatott versenyhez.
Mindezek, valamint Hoose úr csodálatos történetmesélő képességei együttesen adják meg azt, amit David Allen Sibley, a The Sibley Guide to Birds szerzője "az eddigi legátfogóbb és legolvasmányosabb beszámolónak nevez a személyiségekről, divatokról, gazdaságról és politikáról, amelyek együttesen vezettek az elefántcsőrű harkály pusztulásához".
A versenyfutás az Úristenmadár megmentéséért elnyerte a 2005-ös Boston Globe - Horn Book Award for Nonfiction és a 2005-ös Bank Street - Flora Stieglitz Award díját.
A szerző díjnyertes történetének új kiadása új fejezetet tartalmaz az elefántcsőrű harkály 2004-es, végtelenül vitatott arkansasi "újrafelfedezéséről", amely világszerte címlapokra került, valamint bővített bevezetőt és több mint egy tucat új képet.
