A viharok foka

Olvasói vélemények

A „Viharok fövenye” kritikái rávilágítanak három orosz nővér összetett életére a második világháború előtti Párizsban, akik mindhárman más-más módon közelítik meg a boldogságot és a traumatikus múltjukkal való megküzdést. A regényt gazdag jellemfejlődéséről, filozófiai mélységéről és megidéző környezetéről jegyzik, bár a regény elbeszélői stílusát és érzelmi súlyát tekintve kihívásokat is jelent.

⬤ A boldogság különböző megközelítéseinek izgalmas feltárása Dasha, Sonia és Zai karakterein keresztül.
⬤ Párizs és a könyvesbolt, ahol Zai dolgozik, hangulatos leírása, amely melegséget és szépséget visz az elbeszélésbe.
⬤ Mély filozófiai betekintés az emberi érzelmekbe és döntésekbe.
⬤ Kapcsolódás a történelmi összefüggésekhez, például az orosz történelemhez és az emigránsok dilemmáihoz.
⬤ A klasszikus orosz irodalommal párhuzamosan figyelemre méltó, jelentős műnek tekinthető.

⬤ Az elbeszélői stílus bonyolult és nehezen követhető, gyors nézőpontváltásokkal.
⬤ Egyes olvasók ellentmondásosnak találhatják Szonja ábrázolását a boldogtalanság választékaként, ami valószínűleg a mentális egészségről alkotott modern felfogást tükrözi.
⬤ A regény a trauma és a veszteség súlyos témáit dolgozza fel, ami érzelmileg megterhelő lehet egyes olvasók számára.
⬤ Bizonyos részek a fordítás és a filozófiai csapongások miatt kuszák lehetnek, ami zavart okozhat.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Cape of Storms

Könyv tartalma:

A Viharfok, a nagy orosz írónő egyik leglenyűgözőbb regénye 1951-ben jelent meg sorozatban a Novyi Zhurnalban -- és maga Nina Berberova, késői életében, levette a polcról a régi emigráns folyóiratot, és átadta a kiváló fordítónak, Marian Schwartznak. Most először olvasható angolul ez az elfeledett, lebilincselő kései remekmű.

A Viharok fokán három féltestvér középpontjában egy nagyon sajátos, Oroszországban született, de Párizsban nevelkedett nemzedék áll: egy elveszett nemzedék, amely gyermekkori traumákat szenvedett el, és most sem igazán orosz, sem igazán francia. A három nővérnek - Dasha, Sonia és Zai - ugyanaz az apja, Tiagin (akit Berberova vonzó, akaratgyenge, nőcsábász fehéroroszként ábrázol). Ahogy a háború kísértete közeleg, és a nővérek belépnek a felnőttkorba, mindegyikük más-más utat választ: Dasha megnősül, és a gyarmati Afrikába távozik, hogy ott éljen polgári, külföldi életet.

Szonja filozófiát tanul, a radikális politika megszállottja lesz, és öngyilkossággal végződik. Zai, a legfiatalabb, vonzó kamaszlány, azzal kacérkodik, hogy színésznő vagy költő legyen.

Megrázó könyv ez, amely egy teljesen hajmeresztő jelenettel kezdődik, amikor Dasha szemtanúja lesz anyja bolsevik gengszterek általi meggyilkolásának, és akkor ér véget, amikor a villámháború Párizs felé söpör. A Viharok foka páratlan Berberova művei között a magas drámaiság, a keménység, a sok hangulat- és nézőpontváltás miatt.