A viking szent: Olaf II.

Olvasói vélemények

A könyv Szent Olaf Haraldsson lebilincselő és jól megalapozott feltárását nyújtja, egyensúlyt teremtve a történelmi kontextus és életének csodálatos aspektusai között. Bár a világi nézetek bemutatása egyesek számára tolakodónak tűnhet, az általános elbeszélés a könyv előrehaladtával magával ragadja az olvasót, különösen, amikor eljut az Olaf II. körüli figyelemre méltó eseményekhez.

⬤ Jól megalapozott, lebilincselő olvasmány
⬤ személyes következtetéseket enged meg Szent Olafról
⬤ egyensúlyt teremt a csodás események és a történelmi kontextus között
⬤ könnyen olvasható.

A világi szempontok tolakodó említése egyes olvasók számára ronthatja az élményt; lassú kezdés, mielőtt a fő elbeszélés felpörögne.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Viking Saint: Olaf II of Norway

Könyv tartalma:

"(Egy) korszakalkotó és tudományos tanulmány, amely egy történelmi regény sajátos elbeszélői érzékével olvasható". -- Midwest Book Review

A vikingek és a szentté avatás általában nem egymás mellett álló fogalmak. De Norvégia királya, Olaf II Haraldsson (995-1030 körül) rendkívüli mértékben megtestesítette mindkettőt. Harcra éhes kamaszként szinte egyedül rombolta le a London Bridge-t (mint a gyermekversben), és számos más viking portyán is részt vett. Olafból nem hiányzott a keménység és a vakmerőség hagyományos viking tulajdonságai közül semmi, mégis rutinszerű keresztségéből égő missziós hit lett, amely annál is inkább figyelemre méltó volt, mivel jellegzetesen viking elszántsággal és energiával - és néha kegyetlenséggel is - párosult. Legfőbb küldetése Norvégia kereszténnyé tétele és a pogányság kiirtása volt. Fáradhatatlan erőfeszítései - gyakran az élete kockáztatásával - 1015-ben, alig múlt húszéves, a norvég trónt juttatták neki. A következő tizenöt évben óriási esélyekkel szemben igyekezett leigázni Norvégia lázadó pogány nemeseit, miközben elhárította a svéd ellenségeskedést. Mindkettő végül 1030-ban egyesült Olaf ellen, amikor még mindig csak a harmincas évei közepén, Trondheimtől nem messze bátran elesett a csatában. Miután testéről kiderült, hogy gyógyító erővel rendelkezik, és a róla szóló hírek Skandináviából Spanyolországba és Bizáncba is eljutottak, II Olafot 134 évvel később szentté avatták.

Ő Norvégia védőszentje és legendás harcos. Még figyelemreméltóbb, hogy nemcsak a protestáns egyház, hanem a római katolikus és a görögkeleti egyház szentje is - talán az egyetlen európai harcos szent, aki ilyen elfogadottságot ért el.