Értékelés:
James Brady könyve személyes gondolatokat és emlékeket közöl a koreai háborúban töltött szolgálati idejéről, az anekdotákat pedig a DMZ-t újra meglátogató későbbi élményeiről szóló kommentárokkal vegyíti. Míg sok olvasó értékeli a szerző írói stílusát és a katonatársaknak szóló szívből jövő tisztelgéseit, néhányan elégedetlenségüket fejezik ki a könyv fókuszával és félrevezető címével kapcsolatban.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és nyugodt írói stílus, amely beszélgetősnek hat.
⬤ Személyes és szívből jövő emlékek a koreai háborúról és tisztelgés a veteránok előtt.
⬤ Jó azoknak, akiknek katonai hátterük van, vagy kapcsolatban állnak az eseményekkel.
⬤ Betekintést nyújt a szerző tapasztalataiba és a háborúval kapcsolatos érzelmi útjába.
⬤ Félrevezető cím, mivel a könyv elsősorban nem Észak-Koreáról vagy a DMZ-ről szól.
⬤ Kiterjedt névsorolvasást és a szerző eredményeinek mérlegelését tartalmazza, amit néhány olvasó nárcisztikusnak talált.
⬤ Hiányzik a részletes kontextus Korea jelenlegi helyzetéről vagy a jelentős csatákról, ehelyett a személyes visszaemlékezésekre összpontosít.
⬤ Néhány olvasó unalmasnak és összefüggéstelennek írja le, nincs összefüggő cselekménye.
(16 olvasói vélemény alapján)
The Scariest Place in the World: A Marine Returns to North Korea
A New York Times bestsellerszerzőjének, a Háborús figyelmeztetés és az Őszi tengerészgyalogosok szerzőjének memoárja, James Brady A világ legfélelmetesebb helye.
Fél évszázaddal azután, hogy fiatal tengerészgyalogos hadnagyként ott harcolt, James Brady visszatér a merengő koreai hegygerincekhez és hegyekbe, hogy egy generáció számára megszólaltassa a csapot. Évek teltek el azóta, hogy Brady először írt Koreáról A leghidegebb háború című könyvében, amely Walter Cronkite és a The New York Times elismerő szavait váltotta ki, és amelyet a The Coldest War című könyv kiváló személyes emlékiratnak nevezett.
2003 tavaszán Brady és a Pulitzer-díjas harci fotós, Eddie Adams Black Hawk helikopterekkel repültek, és bejárták a demilitarizált övezetet, ahol az Észak-Koreába kanyarog, interjúkat készítettek négycsillagos tábornokokkal, és kemény amerikai felderítőkkel, Brady szavaival élve nyers hússal egy kihegyezett bot hegyén. Brady felidézi azt az első alkalmat a véres 749-es dombon, az ott meghalt férfiakat, azt, hogy mi történt azokkal a tengerészgyalogosokkal, akik túlélték a hazatérést, és újra megtapasztalja az egész életen át tartó szerelem érzelmi vonzását az alakulat iránt, amelyben mindannyian szolgáltak.
Brady megidézi a múltat, és megvilágítja a jelent, legyen szó az elfeledett háború Koreájáról, az ott régen harcoló jenkikről, vagy a mai katonákról, akik éberen őrködnek a világ legfélelmetesebb helye felett. Az eredmény felemelő, inspiráló, gyakran szívszorító, és ez a Brady-emlékirat éppoly erőteljesnek bizonyul, mint az első.
