A világ legszabadabb országa: Kelet-Németország utolsó éve a kultúrában és az emlékezetben

Eredeti címe:

The Freest Country in the World: East Germany's Final Year in Culture and Memory

Könyv tartalma:

Megmutatja, hogy míg az NDK-t általában elnyomó és nem szabad országnak tekintik - és többnyire az is volt -, 1989 végétől 1990 őszéig a "világ legszabadabb országa" volt, a diktatúra eltűnt, a jóléti rendszer viszont megmaradt.

Stephen Brockmann új könyve az 1989/1990-es évet vizsgálja Kelet-Németországban, és azt állítja, hogy míg az NDK-t általában elnyomó és nem szabad országnak tekintik - és negyven évének nagy részében az is volt -, 1989 őszétől 1990 őszéig a "világ legszabadabb országa" volt, mivel a diktatúra eltűnt, a jóléti rendszer pedig megmaradt. Hogy ez a szabadság az NDK utolsó hónapjaiban létezett, és a keletnémetek saját cselekedeteinek eredménye volt, Brockman rámutat, azt elhomályosította az NDK összeomlásának és Németország újraegyesítésének a nyugati demokrácia és kapitalizmus diadalaként való, ma már szokásos leírása.

Brockmann először az 1989/1990-es év kultúrájával foglalkozik az utolsó év különböző médiumainak, különösen a filmes dokumentumfilmeknek a vizsgálatával. Kiemeli a punk kultúrát, valamint a neonácizmus és az Antifa mozgalom növekedését - ezeket a tényezőket gyakran figyelmen kívül hagyják a korszakról szóló beszámolók. Ezután három későbbi, félig önéletrajzi ihletésű regényt elemez erről az időszakról. Fejezeteket szentel a német újraegyesítéssel foglalkozó, viszonylag hamar az esemény után készült drámai filmeknek, illetve a korszak újabb filmes és televíziós ábrázolásainak. Az utolsó fejezet az 1989/1990-es időszak emlékműveit és emlékműveit vizsgálja, a konklúzió pedig a könyv megállapításainak napjainkra gyakorolt hatását mérlegeli.