A világ vezető környezetvédelmi intézményének el nem mondott története: Unep at Fifty

Olvasói vélemények

Maria Ivanova könyve, „A világ vezető környezetvédelmi intézményének el nem mondott története: UNEP at Fifty” című könyve átfogó történetet és elemzést nyújt az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjáról (UNEP). Az elbeszélés részletesen bemutatja az UNEP eredetét, kihívásait, vezetői dinamikáját és lehetséges jövőbeli irányait, és arra készteti az olvasót, hogy kritikusan gondolkodjon a nemzetközi környezetvédelmi kormányzásról.

A könyvet dicsérik az UNEP történetének és jelenlegi helyzetének alapos kutatásáért és éleslátó elemzéséért. A nemzetközi környezetvédelmi kormányzás iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlen olvasmánynak számít, amely bemutatja a szervezet sikereit, kudarcait, és megvalósítható javaslatokat tesz a jövőre nézve. Számos recenzens kiemeli a lebilincselő elbeszélést és a tudományos alaposságot.

Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv kissé fárasztó és tudományos szempontból sűrű, a kiterjedt hivatkozások és a nagy terjedelem az alkalmi olvasók számára túlterhelő lehet. Az egyik kritikus megjegyezte, hogy nehéz követni a számos ENSZ-ügynökséget és kezdeményezést, amelyekről szó esik. Emellett aggodalmak merültek fel az UNEP elmúlt évtizedekben csökkentett szerepével kapcsolatban.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Untold Story of the World's Leading Environmental Institution: Unep at Fifty

Könyv tartalma:

Az ügynökség múltja, jelene és lehetséges jövője, amelynek célja, hogy "a világ környezetvédelmi lelkiismereteként" működjön.

Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programját (UNEP) 1972-ben alapították, mint az ENSZ rendszerének magjához tartozó, fürge, gyors és rugalmas egységet - amely inkább kiegészítő szerv, mint szakosított ügynökség. A világ környezetvédelmi lelkiismeretének szánták, egy olyan horgonyintézménynek, amely normákat állapít meg és politikát kutat, más szervezetekre bízva az ajánlásainak végrehajtását.

Ebben a könyvben Maria Ivanova részletes beszámolót nyújt az UNEP eredetéről és történetéről. Ivanova szembeszáll azzal a gyakori kritikával, hogy az UNEP eleve hiányos volt, és azzal érvel, hogy az UNEP valójában megbízatásának nagy részét (bár nem az egészet) teljesítette.