The Universe in the Image of Imago Dei
A kozmológia, az antropológia és a krisztológia mélyen összefügg egymással.
Ez azt jelenti, hogy nem lehet a világ szerkezetéről beszélni az emberi jelenlét nélkül, ahogyan az emberiségről sem lehet ésszerű megértést produkálni anélkül, hogy azt ne helyeznénk el a világegyetemben. Ugyanígy, ahhoz, hogy megértsük, honnan ered a világegyetem prediktálásának emberi képessége, az emberiség isteni képmására, vagyis a megtestesült Krisztusban rejlő archetípusára kell hivatkoznunk.
Míg a keresztények hagyományosan hisznek abban, hogy az emberi jelenség egyedülálló, mivel az Isteni Képmásra teremtett, az olyan tudományos diszciplínák, mint az evolúciós biológia, a paleoantropológia, a mesterséges intelligencia tudománya, a pszichológia és mások, megkérdőjelezik az emberiségről mint egyedi képződményről alkotott elképzelést, így megkérdőjelezve az Imago Dei tanát. Mindezek a tudományágak az embert középszerű helyzetbe helyezik a világban, amit a szorongás, a bizonytalanság és a világegyetemhez való nem igazodás érzése kísér. A teológiának úgy kell válaszolnia ezekre a kihívásokra, hogy az ilyen szorongások semlegesítése érdekében beépíti a tudományok adatait a hatókörébe.
A teológiának a tudománnyal folytatott, ebből eredő párbeszéde az emberi állapot hermeneutikáját nyújtja, amelynek nem célja az utóbbi megváltoztatása. Ekkor a világegyetem értelme az isteni képmásból tárul fel, amely tükrözi az emberi teremtett állapot kényszerhelyzeteit.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)