Értékelés:
Todd Oppenheimer „The Flickering Mind” című könyve kritikával illeti a technológia általános alkalmazását az osztálytermekben, és azt állítja, hogy az gyakran elvonja a figyelmet az alapvető tanulástól. Hangsúlyozza az emberi interakció és a hatékony tanítás értékét a számítógépekre való hagyatkozással szemben. A könyv kitér az oktatási technológia által támasztott kihívásokra is, mint például az elavult berendezések és a szoftverek karbantartásának bonyolultsága. Bár támogatja a hagyományosabb tanítási módszereket, különösen a Waldorf-oktatást támogatja, egyes olvasók úgy érzik, hogy az ezzel kapcsolatos nézetei elfogultak lehetnek.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és olvasmányos írói stílus.
⬤ Jól megalapozott, történelmi kontextussal.
⬤ Rávilágít a technológia használatának és a hagyományos tanítási módszereknek a kiegyensúlyozatlanságára.
⬤ Kritikus kérdéseket vet fel az oktatási technológia hatékonyságával kapcsolatban.
⬤ Arra ösztönzi a pedagógusokat és a szülőket, hogy gondolják át a számítógépek tanulásban betöltött szerepét.
⬤ Előfordulhat, hogy a Waldorf-pedagógia javára elfogult véleményt fogalmaz meg.
⬤ Kritizálják, hogy fekete-fehér megközelítést alkalmaz a technológiával kapcsolatban az oktatásban.
⬤ Egyes részeket túlságosan anekdotikusnak vagy leegyszerűsítőnek tartanak.
⬤ Az egyes oktatási programok hosszas tárgyalása érintőlegesnek tűnhet.
(21 olvasói vélemény alapján)
The Flickering Mind: Saving Education from the False Promise of Technology
A National Magazine Award-díjas Todd Oppenheimer The Flickering Mind című könyve mérföldkőnek számító beszámoló arról, hogy a technológia nem képes javítani az iskoláinkon, és felhívás arra, hogy ismét arra helyezzük a hangsúlyt, ami valóban működik.
Az amerikai oktatás szokatlan válsághelyzet előtt áll. Iskoláinkat évtizedek óta tantervi hóbortok, üres reformhadjáratok és szűkmarkú finanszírozás sújtja. Most az oktatási és politikai vezetők az eddigi legnagyobb és legdrágább ígéretüket - a számítógépek és az internet csodáját - ajánlották fel, amely csak az 1990-es évtizedben mintegy 70 milliárd dollárba került. A számítástechnika olyannyira elterjedt, hogy a tudományos világ szinte minden szegletét átalakítja, a gazdagok és szegények közötti szakadék megszüntetésére irányuló erőfeszítéseinktől kezdve az iskolai reformhoz fűzött reményeinkig, az emberi képzelőerő fejlesztésének alapvető módszereiig. A technológia átformálja az iskolák és az üzleti szféra közötti kapcsolatokat is, megváltoztatja a közvéleménynek a holnapi munka világának követelményeiről alkotott nézeteit, és átformálja a nemzet kutatási, tesztelési és teljesítményértékelési rendszereit.
Mindezek a változások a villódzó elme kultúrájához vezettek, és egy olyan generációhoz, amely két lehetséges jövő között ingadozik. Az egyikben a fiataloknak esélyük van arra, hogy magabiztos mesterei legyenek a kor eszközeinek, hogy jobban meg tudják oldani a holnap problémáit. Másik lehetőség, hogy a kereskedelmi újdonságok és a képességek szűk mércéjének áldozatai lesznek, amit a szabványosított tesztekbe vetett téves hit is alátámaszt.
Ezen a ponton Amerika diákjai nem is tudnak tisztességesen választani. Egyre inkább zavartak. Az érvelés, a hallgatás, az empátia képessége a szó szoros értelmében véve pislákol. Nem a számítógépek és a hozzájuk kapcsolódó technológiák okozták ezeket a problémákat, de csendben felgyorsítják őket. Todd Oppenheimer ebben a hiteles és szenvedélyes beszámolóban az amerikai oktatás helyzetéről megmutatja, hogy miért nem kell ennek így lennie.
Oppenheimer országszerte több tucat iskolába látogatott el - állami és magániskolákba, városi és vidéki iskolákba -, hogy bemutassa a könyvben szereplő lenyűgöző történeteket. Szakértőkkel konzultált, tanulmányok köteteit olvasta el, és határozott és meggyőző következtetésekre jutott: a tanulás lényegét fokozatosan elfelejtették, és ez sokkal fontosabb, mint a technológia újdonságai. Azt állítja, hogy minden alkalommal, amikor számítógépesítettünk egy természettudományos órát vagy leállítottunk egy zenei programot, hogy új hardvereket vásárolhassunk, szem elől tévesztjük, hogy mi legyen a prioritásunk: "a felvilágosult alapokat". A széleskörű és oknyomozó jellegű The Flickering Mind nem csupán hozzájárul ahhoz a létfontosságú nyilvános beszélgetéshez, amely arról szól, hogy iskoláink milyenek lehetnek és milyennek kellene lenniük - hanem meghatározza majd a vitát.
A keményfedeles kiadásból.