Értékelés:
Robert L. Longyear „A Virtual Care Blueprint” című könyve átfogó útmutató az egészségügyi szakemberek és a politikai döntéshozók számára, amely a virtuális ellátás integrációját és hatását vizsgálja az egészségügyi rendszerben. Foglalkozik a jelenlegi kihívásokkal, stratégiai megoldásokat mutat be, és hangsúlyozza a virtuális ellátás szilárd infrastruktúrájának fontosságát.
Előnyök:A könyv jól megalapozott és közérthető, érthetővé teszi az összetett egészségügyi fogalmakat. Longyear világos példákkal szolgál, szemlélteti a virtuális ellátás előnyeit, és gyakorlati stratégiákkal és esettanulmányokkal bizalmat ébreszt. Magával ragadó és szenvedélyes, így értékes forrás a szakmában dolgozók számára.
Hátrányok:Bár a könyv szilárd alapot nyújt, nem állítja, hogy mindenre választ ad a virtuális ellátás összetett kérdéseire. Emellett elismeri a lehetséges kihívásokat és akadályokat, például a szabályozási akadályokat és a változásokkal szembeni ellenállást, ami egyes olvasók számára aggodalomra adhat okot.
(1 olvasói vélemény alapján)
A Covid-19 világjárvány arra késztette az egészségügyi rendszereket világszerte, hogy gyorsan feltárják, majd átvegyék a digitális egészségügyi technológiákat és a virtuális ellátási modelleket, amelyeknek az előző évtizedben lassan nőtt az elfogadottsága. Különösen a telemedicina használata ugrott meg az egekbe, mivel az egészségügyi szervezeteknek és a kormányoknak hozzáférést kellett biztosítaniuk a fertőzésveszélytől mentes egészségügyi szolgáltatásokhoz. A telemedicina jelenlegi formájában már közel két évtizede létezik, de az internet és az okostelefonok elterjedésének gyors felgyorsulása után, a 2010-es években, majd a Covid-19 miatt 2020-ban ismét jelentősen nőtt a felhasználása.
A hagyományos audiovizuális telemedicinális módokon túl a technológiailag támogatott klinikai szolgáltatások újabb, fejlettebb modelljei is egyre népszerűbbek. A mindenütt jelenlévő modern távközlési technológiák (pl. okostelefon), a betegek növekvő elégedetlensége az egészségügyi szolgáltatásokkal, valamint a fejlett országokban egyre növekvő krónikus betegség-járványok miatt az olyan modellek, mint a távoli betegmegfigyelés (RPM) és más hibrid virtuális ellátási modellek bekerültek a klinikai eszköztárba. Az RPM-alapú ellátási modellek kitölthetik a tranzakciós telemedicina hiányosságait, hogy a krónikus betegségben szenvedő betegek számára megfelelő longitudinális ellátást nyújtsanak. Annak ellenére, hogy az RPM-alapú virtuális ellátási modellek iránti érdeklődés és elfogadásuk a közelmúltban nyilvánvalóan felgyorsult, az RPM-ről jelentős kutatások léteznek, amelyek a betegek által jelentett eredményekre, a klinikai hatékonyságra és a gazdasági tényezőkre terjednek ki.
A Virtuális gondozási tervezet: L. Longyear III. a tudományt, a frontvonalbeli klinikai perspektívákat és az RPM-alapú virtuális gondozási programok lehetséges hatását vizsgálja. Longyear arra törekszik, hogy bizonyítékokon alapuló információkat nyújtson az RPM-ről és a virtuális ellátásról a marketinganyagokkal elárasztott piacon, és az egészségügyi vezetők, klinikusok és politikai döntéshozók számára világos vázlatot ad ezekről a modern egészségügyi ellátórendszer számára egyre fontosabbá váló ellátási modellekről.
