A vörös cipő

Olvasói vélemények

A kritikák a „Büszkeség és balítélet” (P&P) című filmről szóló könyvről és a „Vörös cipőkről” szóló könyvről alkotott vélemények keveredését tükrözik. Míg egyes olvasók dicsérik a friss nézőpontot kínáló, éleslátó írásokat, mások a BFI Film Classics sorozat egyes elemzéseiben a mélység és a koherencia hiányát kifogásolják.

⬤ Új betekintést nyújt a 'Büszkeség és balítélet' című filmbe
⬤ nélkülözhetetlen olvasmány a rajongók számára
⬤ jól megírt.

⬤ A BFI Film Classics sorozat egyes könyveiből hiányzik a mélység és a koherencia
⬤ A „Vörös cipők” című filmről szóló konkrét elemzés csalódást okozott
⬤ szállítási problémák az Amazonnal.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Red Shoes

Könyv tartalma:

A végtelenül lenyűgöző, sötét és ragyogó A vörös cipő (1948) a filmművészet minden ágát felhasználja, hogy levegye a nézőt a lábáról, aki a művészet transzcendenciájától felélénkül, de aztán nyugtalanító kérdésekkel hagyja magára. A film Michael Powell és Emeric Pressburger hat kivételes játékfilmjének csúcspontja, és ma is kedvelt, bár felkavaró és gyakran megosztó klasszikus.

Pamela Hutchinson tanulmánya a filmről a technicolor, a zene, a koreográfia, a vágás és a művészeti rendezés lélegzetelállító használatát vizsgálja, Powell és Pressburger „komponált mozi” képességének csúcspontján. A kulcsfontosságú jelenetek, különösen a film híres, hosszú balettjelenetének közeli olvasatán keresztül vizsgálja a balett rendhagyó, hátborzongató látványosságként való használatát, valamint a női áldozathozatal központi történetének feminista vonatkozásait.

Hutchinson ezután megvizsgálja a film tartós és széles körű hatását, nyomon követi a filmmusical műfajára és a horrormozira gyakorolt hatását, és olyan filmrendezők, mint Joanna Hogg, Sally Potter, Martin Scorsese és Brian De Palma inspirációként hivatkoztak a filmre.