Értékelés:
A könyv részletesen feltárja a szovjet vezetésnek a nagy terrorhoz vezető paranoiáját, különös tekintettel az 1930-as évek végi katonai tisztogatásokra. Míg egyesek kiválónak és jól kutatottnak találják, mások kritizálják a könyv szerkezetét és a katonai tisztogatások következményeinek alapos kezelésében tapasztalt hiányosságait.
Előnyök:Rendkívül részletes beszámoló és elemzés, jól kutatott, lenyűgöző betekintés a szovjet vezetés paranoid gondolkodásmódjába, értékes a témában jártasak számára, kiváló írás.
Hátrányok:A téma előzetes ismeretét igényli, a kulcsfontosságú eseményeket, például a katonai tisztogatást elhallgathatja, egyes háborús szereplők tárgyalása során a mélység hiányát érzékeli, ismétlődő írásmód, a téziseket egyes olvasók nem tartják meggyőzőnek.
(8 olvasói vélemény alapján)
The Red Army and the Great Terror: Stalin's Purge of the Soviet Military
1937. június 11-én egy zárt katonai bíróság elrendelte a Szovjetunió legtehetségesebb és legtapasztaltabb katonatisztjeinek egy csoportja, köztük Mihail Tuhacsevszkij marsall kivégzését; mindannyiukat azzal vádolták, hogy részt vettek egy náci összeesküvésben, amelynek célja Sztálin rendszerének megdöntése volt.
Ezt követően a tisztikartól kezdve a ranglétrán át a katonákig tömeges katonai tisztogatás következett, amelyet sokan jelentős tényezőnek tartanak a Vörös Hadseregnek az 1941. júniusi német invázióval szembeni lesújtó teljesítményében. Miért kellett ilyen lépéseket tenni egy nagy háború előestéjén? A legelterjedtebb elmélet szerint Sztálin "katonai összeesküvést" szőtt, hogy megszilárdítsa a szovjet állam feletti ellenőrzését.
A Vörös Hadsereg és a Nagy Terror című könyvében Peter Whitewood egy teljesen új magyarázatot ad Sztálin tetteire - egy olyan magyarázatot, amely képes megfejteni a Nagy Terror, a politikai elnyomás hullámának az 1930-as évek végi időszakát övező rejtélyeket, amelynek során több mint egymillió szovjet embert rabosítottak munkatáborokban, és több mint 750 000-et kivégeztek. Whitewood az 1917-es forradalomig visszanyúló szovjet polgári-katonai kapcsolatok kontextusába helyezi tanulmányát, és kimutatja, hogy Sztálin nem a magabiztosság és az erő, hanem a gyengeség és a téves felfogás alapján hagyta jóvá a Vörös Hadsereg elleni támadást.
Itt láthatjuk, hogy Sztálin nézeteit hogyan mérgezték meg titkosrendőrségének paranoid vádjai, akik mindenhol kémeket és a halott cár támogatóit látták, és akik sokáig úgy vélték, hogy a Vörös Hadsereg sebezhető a szovjet állam ellen összeesküvést szőtt külföldi hírszerző ügynökségek beszivárgásával szemben. A nemrégiben megnyitott orosz archívumok lehetővé teszik Whitewood számára, hogy szembeszálljon a szovjet disszidensek beszámolóival és az összeesküvés-elméletekkel, amelyek sokáig alátámasztották a katonai tisztogatással kapcsolatos hagyományos bölcsességet.
A Vörös Hadsereg és a Nagy Terror című könyv a látókörünk kiszélesítésével nemcsak azt mutatja be, hogy miért tisztították meg 1937-ben Tuhacsevszkijt és társait, hanem azt is, hogy miért bocsátották el és tartóztatták le ugyanabban az időben több tízezer más tisztet és katonát. Ezeknek az eseményeknek az alapos újraértékelésével a könyv új megvilágításba helyezi a hatalom, az állami erőszak és a polgári-katonai kapcsolatok természetét a sztálini rendszer alatt.
