A vörös hüvelykujjjel

Olvasói vélemények

A könyv főszereplője Dr. Thorndyke, és a krimi elemeit ötvözi a 20. század eleji angol társadalommal. Az olvasók értékelik a logika okos alkalmazását, a humort és a részletes jellemábrázolást, bár a régies írásmód kihívást jelenthet. Vegyes reakciókat kapott a sorozat tempóját és a karakterek következetességét illetően.

Okos és elgondolkodtató írásmód, humoros leírások, jól kidolgozott karakterek, érdekes történelmi kontextus, a rejtély és a romantika élvezetes keveréke, a főszereplő erős deduktív érvelése, lebilincselő cselekmény váratlan befejezéssel.

A régimódi írásmód nehézkes lehet, a tempó helyenként lassú, egyes párbeszédek és elemek elavultnak vagy politikailag inkorrektnek tűnhetnek, a sorozat régóta olvasói által észlelt következetlenségek, a túlzott részletesség bizonyos magyarázatokban fárasztó lehet.

(53 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Red Thumb Mark

Könyv tartalma:

Ez az első Dr. Thorndyke-regény 1907-ből, az egyik legkorábbi kriminalisztikai alapú krimi. Egy széfből eltűnik egy értékes gyémántszállítmány, és egy kedves fiatalembert tesznek érte a vádlottak padjára. Ahogy a bizonyítékok gyűlnek, egy neves törvényszéki szakértőt hívnak segítségül a védelemhez. A cselekmény fordulatait könnyű kitalálni, a szereplők enyhén mesterkélt módon beszélnek, ami tükrözi az osztály(ok)at és a származásukat, a törvényszékiek pedig ma már rendkívül alapvetően egyszerűnek tűnnek, de ez volt az egyik legkorábbi, és még mindig megállja a helyét. Az írás gördülékeny, a kötelező szerelmi történet nem tolakodó, a kriminalisztika szilárd és jól bemutatott, Dr. Thorndyke és Dr. Jervis karakterei pedig szerethetőek és valóságosnak tűnnek.

Látszik, hogy Freeman milyen adósa volt Doyle-nak, és hogy Sayers és számos más író is tartozik neki. Thorndyke-nak van egy Poulton nevű "embere", aki legalábbis Bunter nagyon hasznos nagybátyja, Jervis pedig eléggé szinte "Watson fia", beleértve a szerelmi történetet is. Thorndyke rendkívül holmesiánus, szinte minden információt visszatart a végkifejletig, amit jogi diszkrécióként racionalizálva, de a végén mégis jó hatásfokra használ fel. A tárgyalótermi jelenet csodálatos.

A végeredmény egy élvezetes emlékeztető arra, hogy milyen volt az élet - és a rejtélyek - régen. (Abbey)