A vörös kenu

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Red Canoe

Könyv tartalma:

Jeanne Emmons A vörös kenu című verseskötetében a kenu egyszerre válik a közlekedés és az átalakulás módjává, valamint a költői képzelet misztériumának metaforájává. A versek a kenut birtokló költő nézőpontja és magának a kenunak a tudata között mozognak, amint a tavon siklik, nekicsapódik a kikötött stégnek, vagy a parton fekszik a hótakaró alatt.

A kenu szemmé, füllé és szájjá válik, amellyel a világot érzékeli, egymás után veszi az évszakokat, és saját korlátain és álmain töpreng. A kenuban egyik napról a másikra kialakuló pókhálóhoz hasonlóan a kenu is remegő háló, amely készen áll arra, hogy elkapja "a lehetőség legkisebb vitorlázó majomlepkét", amely esetleg beleakad a tudatába. A kenu elismerésre és figyelemre vágyik, flörtöl, mint Marilyn Monroe, és mosolyog, mint egy rúzsozott száj.

De túlságosan kitettnek is érzi magát, és vissza akar vonulni, el akar húzódni az őt körülvevő dudáló libák elől. Tudatában annak, hogy mennyire feltűnő a természeti táj tompa színei között, nem akar piros lenni, ahogyan költő tulajdonosa is óvakodik attól, hogy "olvassák".

A kenu egyedül van, mégis félig-meddig tudatában van egy láthatatlan erőnek, amely evezgeti. Szabadságra vágyik, miközben tudja, hogy természete korlátokat szab.

A kenu megkérdőjelezi a valóság átváltoztatására való késztetését, "nem tudja/ miért kell mindent összehasonlítani ahhoz, hogy/ teljesen meg lehessen/ ragadni", de képtelen megállni, hogy ne bonyolódjon bele "az összefüggések kuszaságába". A vörös kenu fokozatosan magának a tudatnak a metaforájává válik, és nemcsak a költői képzeletnek, hanem az emberi állapotnak is - törekvő, korlátozott és öntudatos.