Olvasói vélemények
Összegzés:Jing Li „A vörös szandálok” című memoárja elmeséli nehéz útját a Mao rezsim alatti vidéki Kínában töltött kemény gyermekkorából az Egyesült Államokban megkezdett új életéig. Az olvasókat lenyűgözi az élénk és részletes történetmesélés, amely életre kelti a lány tapasztalatait, bemutatva a lány rugalmasságát, intelligenciáját és rendíthetetlen lelkesedését, amellyel legyőzte a nehézségeket, és szeretetet és elfogadást keresett.
Előnyök:Az olvasók szerint a könyv magával ragadó, jól megírt és tanulságos, a kínai kultúra és a szerző személyes küzdelmeinek szemléletes leírásával. Sokan dicsérték a szerző bátorságát, elszántságát és történetének érzelmi mélységét. A memoár értékes betekintést nyújt a kínai tartományi életbe és az Egyesült Államokban bevándorlóként megélt kihívásokba. A szerzőt inspirálónak, magával ragadónak és kötelező olvasmánynak nevezték, amely maradandó hatást gyakorol a közönségére.
Hátrányok:Néhány olvasó megjegyezte, hogy a könyv szívszorító és nehéz témákat tartalmaz, mint például a szegénység, a bántalmazás és a kulturális elnyomás, ami érzelmileg megterhelő lehet. Néhány kritika megemlítette, hogy az élet az Egyesült Államokban nem felelt meg a szerző eredeti reményeinek, ami összetettebbé teszi diadalmas elbeszélését. A szerző lányával való konfliktusával és a rasszizmussal kapcsolatos tapasztalataival kapcsolatban is lehetnek kihívást jelentő pillanatok.
(24 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Red Sandals: A Memoir
Könyv tartalma:
Az anyja egy fenyőfa mosódeszkát nyomott a hasához, hogy megpróbálja elvetetni Jing Li-t. Két hónapos korában Jing a neheztelő paraszti nagyanyjával maradt, akinek egy pár centis összekötözött lába volt, és aki egyszer a saját újszülött lányát fejjel előre a vizeletes edénybe dobta, hogy megfulladjon, mert fiút akart.
Szabadon szaladgálva, egyedül játszva távoli, elszegényedett falujának vadonjában, Shanxi tartományban, Észak-Kína fenyőerdővel borított hegyvidékén, Jing vihogása és nevetése bosszantotta nagyanyját, aki "született makacs kutyának" nevezte, és "apró résszeműnek, akárcsak a rosszarcú, csúnya anyja".
Jing az első osztályos osztályában találta meg igazi otthonát az inspiráló tanár, Shi úr, egy alig két méter magas törpe mellett. Ő hívta ki a gyorsan növekvő ifjú Jinget, hogy írjon kínai kalligráfiát és tanuljon meg gondolkodási matematikát. A tanulás iránti szenvedélye és az első tanárához fűződő tartós kötődése volt az, ami végül Jing számára megadta a módját annak, hogy bizonyítsa önértékelését.
Viszonylag gondtalan falusi élete hirtelen véget ért, amikor Jing nyolcéves lett - a távoli Taiyuan városába küldték. A városba érkező, rettegő parasztlány, Jing volt a legmagasabb lány az iskolában, annak ellenére, hogy gyermekkorában szörnyű szegénységben élt. A bérházban élés, ahol cselédként várták kiszámíthatatlan, erőszakos apját, keserűen haragvó anyját és két imádott öccsét, a legsötétebb korszakot jelentette a felnövekvő éveiben.
Ismét az iskola lett a menedéke, ahol kiválóan teljesített, és gyorsan megtanulta a tajvani dialektust és a standard kínai nyelvet. De kevesebb mint egy év alatt az érzelmileg és fizikailag bántalmazott Jing szétesett. A keze túl gyenge lett ahhoz, hogy begombolja az ingét, vagy hogy ceruzát fogjon, hogy akár csak egy szót is leírjon; a járása olyan görbe lett, hogy véresre rúgta a bokáját; a szíve az egyik percben vadul vert, mint egy futó ló, a másikban megállt. 1965 tavasza volt. Jing alig volt kilenc éves.
Majdnem halálos betegségét "szívbetegségnek" diagnosztizálták, és az orvos azt jósolta, hogy huszonöt éves korára rövidre fogja rövidíteni fiatal életét. De a negyvennapos kórházi kezelésről kiderült, hogy a bántalmazásoktól való megmenekülés: A mosolygós orvosok és nővérek jól gondoskodtak Jingről, míg a szülei túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy meglátogassák.
A szerencse fintora volt, hogy Jing egészsége 1965-ben romlott meg, nem pedig 1966-ban, abban az évben, amikor Mao elnök elindította kegyetlen kulturális forradalmát, amikor minden orvost gonosz ellenforradalmárnak nyilvánítottak, és arra kényszerítettek, hogy portásként padlót seperjen és vécét takarítson.
Tízévesen Jing egy újabb sikeres iskolai év elé nézett - a negyedik osztályba. De az nem jött el. A kulturális forradalom alatt az iskolákat bezárták, a könyveket elégették, a tanárokat megverték, megkínozták és sokakat megöltek.
Az, hogy Jing a kulturális forradalom után hogyan lett minden esély ellenére elismert angoltanárnő Taiyuan elit középiskolájában, egy fiatal nő hihetetlen története a tanulás iránti szenvedélyéről és arról, hogy igyekezett bizonyítani, hogy méltó rá. A VÖRÖS SZANDÁLOK: A memoár a túlélés története, Jing Li figyelemre méltó útja az emberi kitartásról és bátorságról, amely átvezette az óceánon, hogy az Egyesült Államokban tanár legyen, és végül újraegyesüljön férjével és lányával. A VÖRÖS SZANDÁLOK: Jing Li figyelemre méltó utazása, a túlélés története.
