A Yosemite: John Muir törekvése a vadon megőrzésére

Olvasói vélemények

John Muir „A Yosemite” című művéről szóló kritikák általában dicsérik a természet, különösen a Yosemite Nemzeti Park élénk és költői leírását. Az olvasók nagyra értékelik Muir azon képességét, hogy írásaival érzelmeket közvetít és jelenlétérzetet kelt. Néhány kritikus azonban csalódottságának adott hangot a fényképek hiánya miatt bizonyos kiadásokban, és megjegyezte, hogy az írásmódot elavultnak vagy tankönyvszerűnek érezheti. Aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban is, hogy bizonyos kiadásokból hiányoznak a könyvklubok megbeszéléseihez szükséges funkciók.

⬤ Élénk, költői és részletes leírások a Yosemite-ről és a természetről.
⬤ Hatékonyan érzékelteti a természet szépségét és érzelmi élményét.
⬤ Üdítő Muir egyedi nézőpontja és filozófiája a „túrázás” helyett a „sétálásról”.
⬤ A természet és a természetvédelem iránti mélyebb megbecsülésre ösztönözhet.
⬤ Az olvasók Muir írását felemelőnek és szinte misztikusnak találják.

⬤ Egyes kiadásokból hiányoznak a fényképek, amelyek fokozhatnák az élményt.
⬤ Az írásmódot egyes olvasók elavultnak tartják.
⬤ Néhányan úgy találják, hogy a szöveg olyan, mintha a természetről szóló tankönyv lenne.
⬤ Bizonyos kiadásokban formázási problémák vannak, például hiányzik az oldalszámozás és a tartalomjegyzék, így kevésbé alkalmasak csoportos megbeszélésekre.

(101 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Yosemite: John Muir's Quest to Preserve the Wilderness

Könyv tartalma:

"Mindezek a színek, a kék égtől a sárga völgyig simán összeolvadnak, mint a szivárványban, és egy kimondhatatlanul finom fényfalat alkotnak."

Miután jelentős időt töltött megszállottan a Sierra felfedezésével és megismerésével, John Muir szenvedélye és hite a vadon megőrzése iránt folyamatosan nőtt. Úgy vélte, hogy a túlzott legeltetés és fakitermelés végül a terület pusztulásához vezetne, ezért kampányolt azért, hogy a területet védett nemzeti parkká nyilvánítsák.

1890-ben az amerikai kongresszus elfogadta a nemzeti parkokról szóló törvényt, és létrehozták a Yosemite és Sequoia nemzeti parkokat. Az írás idején Muir nézetei a vadon védelméről teljesen radikálisak voltak; ma a környezetvédelmi aktivistákat túl gyakran félresöprik valami gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb dolog javára.

Muir nemcsak e látványos táj növényvilágának sajátosságaira oktat bennünket, hanem akaratlanul is csapdába ejt bennünket az anyatermészet szépsége és jelentősége iránti lelkesedésének hálójában. A Yosemite eszközöket ad a kezünkbe, hogy megalkossuk a Sierra részletes mentális térképét, és azzal az elhatározással hagy bennünket, hogy együttérzőbbek és környezettudatosabbak leszünk.

Az először 1912-ben kiadott, és a Muir-szakértő Terry Gifford új bevezetőjével ellátott A Yosemite üzenete talán még aktuálisabb, mint valaha. Sok mindent köszönhetünk Muirnak, nem utolsósorban azt, hogy felnyitotta a szemünket a lábunk alatt lévő földre.