The Archaeology of Pilgrimage on the Camino de Santiago de Compostela: A landscape perspective
A Santiago de Compostela-i középkori zarándoklat megközelítése a táj és a helyhez való testi kötődés elméleti perspektíváinak segítségével történik. A kutatás elsősorban, de nem kizárólag a középkor középső részére összpontosítva két alapvető kérdéssel szembesül: Hogyan érzékelték és élték meg az átutazó, mobil csoportok a zarándokút változatos terepét Észak-Spanyolországban? És hogyan követhető nyomon efemer jelenlétük a régészeti feljegyzésekben? E tanulmányt az a meggyőződés alapozza meg, hogy a középkori zarándokok útja, nem pedig úti célja érdemel nagyobb figyelmet.
A zarándoklatot a tájakon való mozgás sorozataként képzeljük el, amelyben mind az épített "helyszínek", mind a fizikai környezet változatlan aspektusai, mint például a folyók, hegyek és száraz síkságok, szerves részét képezik az áhítatos utazás élményének és jelentésének. A Camino de Santiago mentén, Navarrában, Burgosban és Galíciában található három topográfiailag elkülönülő "vizsgálati terület" képezi az alapját az anyagi kultúra helyi csoportjainak elemzésének. Ezeken a területeken a történelmi és földrajzi információk, a fennmaradt műemlékek és építmények, valamint a lineáris út megtételének folyamatával kapcsolatos terepmunka terve együttesen olyan adathalmazokat alkotnak, amelyekből kiindulva finomabb kontextuális kutatási kérdésekkel lehet foglalkozni.
A jelentős kérdések közé tartozik a zarándok és a helyi identitás, a forgalom irányítása, a vallásos viselkedés anyagi kifejeződése, valamint a táj, az érzékelés, a mozgás és a hit összetett összefonódása. Az e dolgozathoz végzett kutatás pozitív kiegészítést jelent a jelenlegi vitákhoz, amelyek a régészet szerepét vizsgálják a múltbeli rituálék és vallás vizsgálatában.