Olvasói vélemények
Összegzés:A Tim Blanning által írt The Rise Of Music társadalomtörténet, amely a zene átalakulását vizsgálja az udvar által uralt művészeti formából széles körben fogyasztott kulturális jelenséggé. Blanning öt kulcsfontosságú területet elemez: a zenészek státuszát, a zene célját, az előadási terek fejlődését, a technológia szerepét és a zene felszabadítását a marginalizált csoportok számára. Bár a könyv jól megírt és lebilincselő, néhány olvasó rámutatott a ténybeli hibákra és a zenei elemzés mélységének hiányára.
Előnyök:⬤ Jól megírt és lebilincselő
⬤ éleslátó történelmi elemzést kínál
⬤ a zenei stílusok és kulturális hatások széles skáláját öleli fel
⬤ könnyen olvasható és idézhető
⬤ jó áttekintés a zene társadalmi aspektusairól.
Hátrányok:⬤ Ténybeli hibákat tartalmaz a dátumok és történelmi részletek tekintetében
⬤ hiányoznak a zenei művek és elemzések mélyreható tárgyalása
⬤ egyes fejezetek nehézkesnek tűnhetnek, vagy túlságosan a történelmi részletekre koncentrálnak, anélkül, hogy elegendő zenei kontextust tartalmaznának
⬤ az eurocentrikus hangsúly elidegeníthet néhány olvasót.
(10 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Triumph of Music: The Rise of Composers, Musicians and Their Art
Könyv tartalma:
A kiváló történész a zene és a zenészek nyugati felemelkedésének krónikáját mutatja be az alantas balladamondóktól a szeszélyes mecénások által alkalmazott mestereken át a nagy zseniális zeneszerzőkig és a mai rocksztárokig. Azt kérdezi, hogyan jutott el a zene az alárendelt státuszból a kreatív művészetek között elfoglalt jelenlegi elsőbbségi pozíciójáig? Mozartot a szó szoros értelmében kirúgták a salzburgi érsek szolgálatából, "egy seggberúgással", ahogy ő fogalmazott. Mégis, kevesebb mint száz évvel később Európa leghatalmasabb uralkodója - I. Vilmos német császár - azzal tisztelgett Wagner előtt, hogy Bayreuthba utazott, hogy részt vegyen A Ring bemutatóján. Ma Bono, akit 2006-ban a Világbank következő elnökeként emlegettek, a világot járja, tanácsokat ad politikusoknak - és úgy tűnik, hallgatnak rá.
A hírnév és a függetlenség felé vezető út akkor kezdődött, amikor az új hangszerek lehetővé tették a zenészek számára, hogy megmutassák kreativitásukat, a zenei kiadók pedig lehetővé tették, hogy a remekműveket széles körben előadják a növekvő érdeklődésre épített koncerttermekben. A XIX. században a zene már nem csupán egy uralkodó vagy a legfőbb lény nagyobb dicsőségének ünneplésére szolgáló eszköz volt, hanem saját jogán is imádni kezdték. A huszadik században az új technológiai, társadalmi és térbeli erők együttesen egyre népszerűbbé és mindenütt jelenlévővé tették a zenét.
A záró fejezetben Tim Blanning a zenét a nacionalizmussal, a faji hovatartozással és a nemiséggel összefüggésben vizsgálja. Bár nem mindig lépést tartanak, a zene, a társadalom és a politika, mint mutatja, egy irányba haladnak.
