A zene és a tagadás politikája

Olvasói vélemények

James R. Currie „Music and the Politics of Negation” című írása kritikával illeti a posztmodern zenetudománynak a zene kontextualizálására való összpontosítását, és azt javasolja, hogy a zene képes túllépni ezeken a kontextusokon. A könyv a zene, a politika és az emberiség közötti összetett kapcsolatot fogalmazza meg, személyes meglátásokra és tudományos elemzésekre egyaránt reflektálva.

A könyv szépen megírt és erőteljesen érvel, a zeneelmélet és a politikai diskurzus széleskörű ismereteit mutatja be. Currie egyedi megfigyelései hozzájárulnak az írás költői minőségéhez, ami magával ragadóvá teszi a tudományos tartalmat.

Egyes olvasók számára zavarónak tűnhetnek a szerzőnek a fő érveléstől való kitérői, és a könyv összetett elméleti vitái kihívást jelenthetnek a témában nem jártasak számára.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Music and the Politics of Negation

Könyv tartalma:

Az elmúlt negyedszázadban a zenei tanulmányok az akadémián a posztmodern hitvallásukat azzal szerezték, hogy ragaszkodtak ahhoz, hogy tudományos elkötelezettségünk azzal kezdődjön és végződjön, hogy a zenét szilárdan a különböző történelmi és társadalmi kontextusaiba helyezzük. A Music and the Politics of Negation (A zene és a tagadás politikája) című könyvében James R.

Currie arra vállalkozik, hogy megzavarja ennek az immár meglehetősen ortodox állításnak az érvényességét. A 18.

század végének és a jelennek analitikus és történeti vizsgálata között dialektikusan váltakozva egy sor kényelmetlen kérdést tesz fel azon értékek korlátaival és cinkosságával kapcsolatban, amelyeket az akadémia a zenei találkozások révén tart forgalomban. Legfőbb tézise, hogy a minket formáló erők nem a mi sorsunk.