A zene memetikája: A zenei struktúra és kultúra neodarwinista szemlélete

Olvasói vélemények

A recenzens mély érdeklődést mutat a memetika és a zene metszéspontja iránt, különösen a generatív és algoritmikus zeneszerzés innovatív technikáin keresztül. Megbeszélik a területen szerzett széleskörű tapasztalataikat, és rávilágítanak a memetikai koncepciók kulturális fejlesztésben való felhasználásának lehetőségeire és kihívásaira egyaránt. Ugyanakkor kritikával illetik a könyvet, mivel nem nyújt új vagy érdemi betekintést a témába, és azt sugallják, hogy hiányzik belőle az eredetiség.

A könyv érdekes koncepciókkal foglalkozik a memetikával és annak a zenére és a kulturális fejlesztésre való alkalmazásával kapcsolatban. A recenzens nagyra értékeli a generatív zenei technikák és a kulturális minták megtörésének lehetőségét.

A recenzens szerint a könyvből hiányzik az eredetiség és a mélység, és a memetika megértésében való jelentős előrelépés nélküli, újrahasznosított gondolatokkal azonosítja. Csalódottságának ad hangot amiatt, hogy nem vizsgálja a memetikában rejlő lehetőségeket tekintélyelvű körülmények között.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Memetics of Music: A Neo-Darwinian View of Musical Structure and Culture

Könyv tartalma:

Richard Dawkins 1976-os klasszikusában, Az önző génben megfogalmazott mémfogalma három évtizedes munkát inspirált a memetika sokak szerint újjászülető tudományában. Az elmélet alapjául szolgáló elmélet szerint az emberi kultúra részecskeegységek, mémek sokaságából áll, amelyek a biológiai átvitel génjeihez hasonlóak.

Ezek a kulturális replikátorok egy közösség tagjai között utánzás útján terjednek, és idővel mutációs-evolúciós nyomásnak vannak kitéve. Annak ellenére, hogy Dawkins és többen mások a zenét használták annak példájaként, hogy mi is lehet egy mém, ezek a megfogalmazások általában meglehetősen kezdetlegesek, sőt naivak voltak. Ez a tanulmány az első zenetudományi irányultságú kísérlet a memetika elméletének szisztematikus alkalmazására a zenére.

A zeneelméletben és -elemzésben általában elfogadott két nézőpont - nevezetesen a hallgató és a zeneszerző nézőpontja - helyett e könyv célja, hogy egy különálló és tanulságos harmadik nézőpont mellett érveljen. Ez a nézőpont metaforikus és antropomorfikus, a metafora pedig kihívást jelent és ellentmondásos, de az elfogadott gondolkodásmód megalapozott tudományos elveken nyugszik, és képes olyan felismeréseket generálni, amelyek az első két nézőpontból nem állnak rendelkezésre. A nézőpont maga a (önző módon) megismételt zenei minta, és ennek elfogadása a memetika központi eleme.

A megközelítés elméleti és elemző jellegű. Jan a zenetudományon belüli evolúciós gondolkodással kezdődik, majd a zene memetikájának elméleti aspektusait tárgyalja, az egészen elvont filozófiai spekulációktól kezdve egészen annak részletes vizsgálatáig, hogy mi is a mém a zenében. Ennek során Jan számos, a zeneelméletben aktuális megközelítésre támaszkodik, köztük a schenkerizmusra és Narmour implikáció-megvalósítás modelljére.

A mémszemlélet gyakorlati hasznosságának bemutatása érdekében a 6. fejezetben analitikusan alkalmazza azt, nyomon követve az átvitel o.