Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Music as Creative Practice
Egészen a közelmúltig a zenei kreativitásról alkotott elképzelések a padlásszobákban élő zeneszerzők és a magányos zsenik körül forogtak. Az elmúlt évtizedben azonban nagy változás történt: a zenei kreativitás ma már túlnyomórészt az együttműködés és a valós idejű előadás fogalmaiban jelenik meg.
A A zene mint kreatív gyakorlat az első kísérlet a két nézőpont szintetizálására. Azzal kezdi, hogy kifejti azt az elképzelést, miszerint a kreativitás a társas interakcióból fakad - aminek talán a közös zenélés a lehető legvilágosabb illusztrációja -, majd megmutatja, hogyan lehet ugyanezt a gondolkodást alkalmazni a zeneszerzés látszólag magányos gyakorlatára. A könyv hangsúlyozza a zenei kreativitás kontextuális dimenzióit is, a csodagyerek-jelenségtől, a családon belüli és kívüli hosszú távú együttműködési kapcsolatoktól és a kreatív tanulástól kezdve a szerzői jogrendszerig, amely elvileg ösztönzi a kreativitást, de széles körben úgy látják, hogy gátolja azt.
A zene mint kreatív gyakorlat magában foglalja a klasszikus hagyományt, a dzsesszt és a könnyűzenét, és a zene olyan színtérként jelenik meg, ahol a kreativitás változó koncepciói - a zseniről szóló régi mítoszoktól a mai szociokulturális elméletig - különösen világosan nyomon követhetők. A kreativitás perspektívája sokat elárul a zenéről, de ez fordítva is igaz, és a Tanulmányok a zenei előadásról mint kreatív gyakorlatról sorozat ötödik és egyben utolsó része a zenei kreativitás olyan megközelítését kínálja, amely a zene és a mindennapi élet gyakorlatához egyaránt igazodik.
