Értékelés:
A Scott Bradlee által írt „Outside The Jukebox” kritikáiban az inspiráló témák iránti csodálat és a mélységgel és következetességgel kapcsolatos kritikák keverednek. Az olvasók a könyvet a kreativitást ünneplőnek, humorosan megírtnak és a Postmodern Jukebox útjának értékes meglátásaival telinek találták. Ezenkívül különösen jól rezonál az útmutatást és motivációt kereső zenészek és alkotók körében. Néhány kritika azonban megemlítette, hogy a könyv egyes részeit kapkodónak érezte, és hiányolta a kulcsfontosságú tapasztalatok részletes feltárását.
Előnyök:⬤ Inspiráló beszámoló a kreativitásról és a rugalmasságról.
⬤ A szerző humoros és magával ragadó írói stílusa.
⬤ Értékes betekintést nyújt a zeneiparba és a közösségi médiába.
⬤ Szórakoztató anekdoták és átélhető tartalom, különösen zenészek és kreatívok számára.
⬤ Ünnepli az eredeti gondolkodást és a művészi törekvéseket.
⬤ A könyv egyes részei nem elég mélyek és elkapkodottnak tűnnek.
⬤ A kritikusok megjegyezték, hogy egyes tapasztalatok nem eléggé részletesek és nem eléggé töltelékszerűek.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a különböző témák elemzése nem tárja fel teljes mértékben az összetett összefüggéseket.
(74 olvasói vélemény alapján)
Outside the Jukebox: How I Turned My Vintage Music Obsession Into My Dream Gig
A szenzációs Postmodern Jukebox alkotójától, akinek világszerte több millió rajongója van -- jön egy inspiráló memoár arról, hogy felfedezzük, mit szeretünk, és kreatív mozgalommá alakítjuk.
Mivel a diákhitel-tartozás egyre csak halmozódott, és nem voltak jövedelmező fellépések a sarkon, Scott Bradlee olyan helyzetben találta magát, amely túlságosan is ismerős a küszködő zenészek és kreatív szakemberek számára: nem volt biztos abban, hogy a kevéske jövedelmét a lakbér kifizetésére vagy a hitelek nemteljesítése elkerülésére kell-e fordítania. Ilyen kétségbeesett körülmények között kezdett el Bradlee kísérletezni, a jazz, a ragtime és a doo wop stílusok iránti szenvedélyét olyan énekesek kortárs slágereire alkalmazva, mint Macklemore és Miley Cyrus - és hirtelen megszületett az ötlet.
Mára a Postmodern Jukebox - a popdalok korhű feldolgozásaival foglalkozó, forgó szupercsoport, amelyet Bradlee egy New York-i Queens-i alagsori lakásban hozott létre - jóhiszemű világszenzációvá vált, több mint hárommillió feliratkozót gyűjtött a YouTube-on, miközben világszerte eladta a nagy koncerttermeket, és korábban ismeretlen tehetségekből szupersztár énekeseket faragott. A Radiohead "Creep" című dalának Etta James által inspirált előadásától kezdve Meghan Trainor "All About That Bass" című dalának New Orleans-i jazzes interpretációjáig, a csapat olyan hangzást hozott létre, mint senki más, és olyan slágereket alkotott, amelyek éppoly magasztosak, mint amilyen humorosan abszurdak.
De ez nem volt mindig olyan egyszerű, mint amilyennek a YouTube-videókban látszik. Miközben a Postmodern Jukebox megalapításán dolgozott, Bradlee megküzdött azokkal az akadályokkal, amelyekkel minden önfoglalkoztató művész vagy vállalkozó, akinek van egy elképzelése: hogyan működjünk együtt sikeresen eltérő elképzelésekkel rendelkező csapatokkal, hogyan előzzük meg az ellenérzéseket, hogyan hajszoljuk a következő innovációt, amikor a hírnevünk miatt mások elkezdenek beskatulyázni minket, és még sok más kihívás áll a sikerhez vezető út mentén.
A Jukeboxon kívül egy inspiráló memoár arról, hogy egy zenész hogyan találta meg a ritmust, és hogyan indított el egy olyan mozgalmat, amely örökre megváltoztatta a kedvenc dalainkhoz fűződő viszonyunkat, végigkíséri az olvasókat a félresikerült kezdeteken, a színfalak mögött zajló vicces bohózatokon és a váratlan áttöréseken.