A zenei notáció titkos élete: Dacolva az értelmezési hagyományokkal

Olvasói vélemények

Roberto Poli „A zenei notáció titkos élete” című könyve megkérdőjelezi a zenei notáció hagyományos értelmezését, és éleslátó elemzést és tudományos alaposságot nyújt. A könyv feltárja a történelmi pontatlanságokat az olyan szimbólumok megértésében, mint a hajtűk és a dinamikai jelölések, ami a zenei előadás mélyebb megértéséhez vezet. Bár időnként sűrű és technikai jellegű, a gondolatokat világos és magával ragadó módon mutatja be, így mind a zenészek, mind a zenetudósok számára lebilincselő olvasmány.

A könyv jól kutatott és kiválóan megírt, az összetett fogalmakat érthetően mutatja be. Új szemléletet nyújt a zenei notációval kapcsolatban, amely az értelmező szkepticizmusra ösztönöz, így a zenészek, tanárok és diákok számára egyaránt nélkülözhetetlen olvasmánnyá válik. A szerző történelmi kéziratok felhasználásával mélyebbé és hitelesebbé teszi az érvelést. Sok olvasó találja a tartalmat tanulságosnak és elgondolkodtatónak, ami az előadási gyakorlatok jobb megértéséhez vezet.

A könyv némileg technikai jellegű, és egyes olvasók számára sűrű lehet, mivel jelentős zenei előképzettséget igényel. Néhány olvasó ellentmondásosnak találhatja az érveket, mivel azok megkérdőjelezik a zeneértelmezés bevett hagyományait. Emellett, bár a könyv elsősorban a zongorára összpontosít, a kortárs zeneszerzők és a más hangszerekre vonatkozó lejegyzési gyakorlatok csak korlátozottan kerülnek tárgyalásra.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Secret Life of Musical Notation: Defying Interpretive Traditions

Könyv tartalma:

Ebben a könyvben Roberto Poli olyan eredeti felfedezéseket mutat be, amelyek több éves kutatás és előadás alapján úttörő felismeréseket hoztak: a gyakran előforduló zenei jelek és szimbólumok régóta fennálló, már az 1770-es évekből származó értelmezései nem feltétlenül fedik fel a zeneszerzők szándékát, jelentését.

Ezek a félreértelmezett olvasatok pontosan maguknak a hagyományoknak köszönhetőek - olyan hagyományoknak, amelyek nagyrészt a történelmi pontosság helyett a bevett tudáson nyugodtak. A partitúrákban szereplő jelek és szimbólumok eredeti jelentéseinek helyreállítása közelebb vihet bennünket olyan gyakorlatokhoz, amelyek az évtizedek óta tartó félretájékoztatott játék és a téves tudományosság miatt nem jutottak be a szókincsünkbe.

Azáltal, hogy közelebb visz minket a szándékolt gyakorlatokhoz, e jelentések helyreállítása nagyobb értelmezési rálátást és szabadságot adhat nekünk.