A zeneipar keresztapja: Morris Levy

Olvasói vélemények

A könyv átfogó életrajzot nyújt Morris Levy-ről, az amerikai zeneipar jelentős, ám ellentmondásos alakjáról. Feltárja a művészekkel való összetett kapcsolatait, a szervezett bűnözéssel való kapcsolatait és a különböző zenei műfajokra gyakorolt hatását. Míg sok olvasó jól megalapozottnak és lebilincselőnek találja a könyvet, a kritikák az új meglátások hiányát és a részletek túlburjánzását emelik ki, ami ronthatja az olvasás élményét.

⬤ Jól kutatott és lebilincselő elbeszélés
⬤ kivételes részletesség Morris Levy életével és a zeneiparra gyakorolt hatásával kapcsolatban
⬤ olvasóbarát és közérthető írás
⬤ megvilágító perspektíva a maffia zenében való részvételéről
⬤ jó azoknak, akik nem ismerik a rock és a jazz történetét.

⬤ Sok korábban már publikált információt tartalmaz
⬤ néhány kisebb ténybeli pontatlanság
⬤ a részeket túlságosan részletesnek és hosszúnak érezhetjük
⬤ nem minden olvasó értékeli Levy karakterét
⬤ nem elég mélyreható Levy magánéletének feltárása.

(34 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Godfather of the Music Business: Morris Levy

Könyv tartalma:

Association of Recorded Sound Collections Awards for Excellence

A legjobb hanglemezkiadói történeti kutatás - Best History (2017)

Ez az életrajz a könnyűzene történetének egyik leghírhedtebb alakjának, Morris Levynek (1927-1990) a történetét meséli el. Tizenkilenc évesen társalapítója volt a Hell's Kitchenben található Birdland nevű éjszakai klubnak, amely egy új zenei stílus, a bebop otthonává vált. Levy a Broadway egyik első integrált klubját működtette, és segített Dizzy Gillespie és Bud Powell karrierjének építésében, és leginkább Count Basie újbóli felemelkedését segítette. 1957-ben lemezkiadót alapított, a Roulette Records-ot. A Roulette számos jelentős jazz-művészt szerepeltetett, akik a Birdlandben játszottak, de olyan popslágereket is jegyzett, mint Buddy Knox, Frankie Lymon and the Teenagers, Joey Dee and the Starliters, és a hatvanas évek közepén Tommy James.

Rengeteg történet szól arról, hogy Levy megfenyegette a művészeket, dalszerzőket és producereket, néha csak a sport kedvéért, máskor pedig azért, hogy tovább építhesse birodalmát. Útközben Levy a maffiával kapcsolatban álló "befektetőket" vonzott magához, köztük Dominic Ciaffone-t (más néven "Swats" Mulligan), Tommy Eboli-t és a leghírhedtebbet, Vincent Gigante-t is. Gigante állítólag Levy lemez- és kiskereskedelmi üzleteinek nagy részét birtokolta.

Az 1950-es évek végétől kezdve az FBI és az IRS nyomozott Levy után, de nem tudtak semmit sem tenni egészen az 1980-as évek elejéig, amikor Levy ostoba módon belekeveredett egy olyan üzletbe, hogy maradék lemezeket adott el egy kisstílű viszonteladónak, John LaMonte-nak. Levy maffiatársaival együtt megpróbálta LaMonte-t arra kényszeríteni, hogy fizessen négymillió visszamaradt lemezért. Amikor az FBI egy független nyomozás során titokban lehallgatta LaMonte-t, és az ügynökök tudomást szereztek az üzletről, a nyomozók sikeresen vádat emeltek Levy ellen a zsarolási ügyben. Az 1988-ban elítélt Levy nem élte meg a börtönbüntetését. Rákban szenvedett, és éppen akkor halt meg, amikor az utolsó fellebbezéseit is kimerítették. Azonban még ha meg is élt volna, Levy mesés nagybetűs életének márkája gyakorlatilag csődöt mondott. A lemezkiadók vállalati tulajdonba kerülése a legtöbb független vállalkozónak véget vetett, és véget vetett azoknak az időknek, amikor egy ügyes, de kíméletlen szélhámos utat törhetett a csúcsra.