A zodiákus története

Olvasói vélemények

A könyv az állatöv eredetét és fejlődését vizsgálja, különös tekintettel a babiloni rendszerre és annak a modern asztrológiára gyakorolt hatására. Bár alapos történelmi betekintést nyújt, és értékes forrásokat, például egy csillaglistát is tartalmaz, kritika éri az átfogó bizonyítékok hiánya és a zodiákus egy bizonyos értelmezése felé mutatott elfogultsága miatt.

Mélyreható tudományos kutatást és történelmi kontextust nyújt az állatövvel kapcsolatban. Hasznos listát tartalmaz a sziderikus állatöv csillagairól. Az asztrológia és a csillagászat iránt érdeklődőknek ajánlott. Érdekes tézist mutat be az ősi asztrológiai gyakorlatok fejlődéséről, fokozva a téma megértését.

Kritika, hogy sűrű, és a fogalmak teljes megértéséhez erős csillagászati háttérre van szükség. Néhány kritikus megjegyezte, hogy elfogult egy bizonyos elmélet (babiloni állatöv) irányába, amely nem rendelkezik szilárd történelmi alátámasztással, ami potenciálisan félrevezetheti az olvasót. A szerző írásmódja olyan szövevényes mondatokat tartalmaz, amelyek újraolvasást igényelhetnek. Összességében inkább akadémikus és kevésbé hozzáférhető az alkalmi olvasók számára.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

History of the Zodiac

Könyv tartalma:

A zodiákust először a babilóniaiak határozták meg egyértelműen, mintegy 2500 évvel ezelőtt, de egészen a közelmúltig nem volt ismert, hogy mi volt ennek az eredeti meghatározásnak az alapja. A babilóniaiaknak ezt a zodiákusát, amelyet sziderikus zodiákusnak neveznek, mivel a csillagok (latinul sideris, 'csillagok') közvetlen viszonylatában határozzák meg, évszázadokon át használták az egész ókori világban, egészen Indiáig, és meg kell különböztetni a nyugati asztrológusok által ma széles körben használt trópusi zodiákustól, amelyet csak a Kr.

u. II. század közepén vezetett be Claudius Ptolemaiosz görög csillagász.

Ptolemaiosz befolyása azonban olyan nagy volt, hogy a trópusi állatöv került előtérbe, és a sziderikus állatöv ismerete - annak indiai fennmaradásától eltekintve (egy változat formájában) - elveszett.

A zodiákus történetéről szóló izgalmas tanulmányában, amelyet először 2004-ben nyújtott be doktori disszertációjaként, Robert Powell megmenti a sziderikus zodiákust az idő homályából, visszavezetve azt a babilóniaiakhoz a Kr. e.

VI-V. században. E felfedezés következményei - köztük a sziderikus zodiákus visszahelyezése az asztrológia középpontjában elfoglalt jogos helyére - óriásiak, és a legfontosabb pont az, hogy a sziderikus zodiákus jegyei, amelyek mindegyike harminc fok hosszúságú, szorosan egybeesnek az azonos nevű tizenkét csillagászati csillagképpel, míg a trópusi állatöv jelei, mivel a tavaszi ponthoz viszonyítva vannak meghatározva, a napéjegyenlőség precessziója miatt nem állnak közvetlen kapcsolatban a megfelelő állatövi csillagképekkel.

A zodiákus e forradalmi története fejezeteket tartalmaz az egyiptomi dekánokról és a hindu nakshatrákról, bemutatva, hogy ezek az Egyiptomból és Indiából származó sziderikus felosztások hogyan kapcsolódnak az eredeti babiloni zodiákushoz. Rávilágít a "zodiákus-kérdés" (trópusi vs. sziderikus) körüli vitára is, megvilágítva a trópusi zodiákus történetét - megmutatva, hogy eredetileg nem is zodiákus volt, hanem az évszakok menetét leíró naptár Ez a könyv, harminc évnyi kutatás gyümölcse, nemcsak a tudósoknak, hanem az általános olvasóknak is szól, és a zodiákus történetének eddig megjelent legtisztább és legátfogóbb tanulmányát kínálja.