A zseniális ember

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Man of Genius

Könyv tartalma:

Az először 1891-ben angolul megjelent mű azt állítja, hogy a zsenialitás egy kóros állapot, az őrület egy nagyon különleges formája, amely gyakran testi vagy más mentális rendellenességekkel együtt jelentkezik. Alexander alacsony volt.

Cardano hipochonder. Szókratésznek kretén fiziognómiája volt. Giottónak tályogbetegsége volt.

Kantnak a bal oldali falicsont rendellenes fejlődése.

Erasmus dadogott. Szent Pál epilepsziás volt.

Coleridge alkoholista. Nerval mániás depressziós. Carlyle bántalmazta a feleségét.

Lombroso több száz művészeti, irodalmi és vallási személyiséget vesz górcső alá, megállapítva személyiségük, magánéletük, szokásaik, alkotói munkásságuk, testi és lelki tulajdonságaik aberrációit. Az itt kifejtett elmélet, bár már a maga korában is ellentmondásos volt, mégis kulturálisan befolyásosnak bizonyult. Nevezetesen, a szerző az egyik legkorábbi vizsgálatot nyújtotta az elmebetegek művészetéről.

Hans Prinzhorn, a The Artistry of the Mentally Ill (1922) szerzőjét Lombroso pszichiátriai művészetének vizsgálata inspirálta. Prinzhorn munkája viszont Jean Dubuffet-t inspirálta az Art Brut mozgalom megalapítására.

Hasonlóképpen, Max Nordau Degeneráció (1892) című műve - amely a "degenerált" művészet elleni támadás - sokat köszönhet Lombroso munkásságának a művészet és az irodalom zseniális embereiről. Bár tudományos tanulmányként elavult, a kriminológia, a bűnügyi antropológia, a degenerációelmélet, a pszichiátria és a fiziognómia ötvözésével, A zseniális ember mégis mérföldkő marad az eszmetörténetben. És bár a modern pszichológia sok mindent, amit Lombroso az elmebaj jeleinek tartott, kisebb eltéréseknek minősít, meglátásai nem őriztek meg egy igazságelemet?