A zsenialitás sötét oldala: A melankolikus személyiség a művészetben, Ca. 1500-1700

Eredeti címe:

The Dark Side of Genius: The Melancholic Persona in Art, Ca. 1500-1700

Könyv tartalma:

Laurinda Dixon A zsenialitás sötét oldala című könyvében a "melankóliát" mint filozófiai, orvosi és társadalmi jelenséget vizsgálja a korai modern művészetben.

Az egykor testi és lelki rendellenességnek tartott melankolikus a zsenialitás és a nemesítés pozitív aspektusait ötvözte a depresszió és a megszállottság negatív tulajdonságaival. Négy példaértékű archetípusra - a remete, a szerető, a tudós és a művész - összpontosítva ez a tanulmány feltárja, hogy a művészet és a tudomány fejlődése ellenére a csüggedt értelmiségi eszméje metaforikusan továbbra is a társadalom félelmeinek és feszültségeinek helyszínéül szolgál.

A The Dark Side of Genius egyedülálló módon azonosítja a melankóliára való utalásokat a műalkotásokban, amelyeket korábban még soha nem értelmeztek ilyen módon. Ez az első olyan könyv is, amely a vizuális képeket, a zenét és az irodalmat a melankolikus személyiség által lakott társadalmi kontextusba integrálja. Azzal, hogy a művészek melankolikusnak nevezték magukat, új elitidentitást teremtettek és határoztak meg; önértékelésük nem a nemesi vértől vagy az anyagi gazdagságtól, hanem a tehetségtől és az intellektustól függött.

A stíluselemek és az ikonográfia manipulálásával a művészek D rer-től Rembrandtig egy olyan kora újkori közönséget szólítottak meg, amelynek tekintetét arra képezték ki, hogy a külsőségek és utalások segítségével megkülönböztesse a láthatatlan belső ént. A modern világ elidegenítő és elszemélytelenítő erőire válaszul kialakított melankolikus személyiség ma is a visszahúzódó, befelé forduló zsenialitás megtestesítőjeként él.