The Jewish fanaticism
A zsidó nép egy, az egész emberiséget érintő projektet támogat; egy grandiózus projektet, amelyet évszázadok óta minden nehézség ellenére megvalósít: az egyetemes béke megteremtését a Földön. A "béke" fogalma a judaizmus lényege, és nem véletlen, hogy ez a szó (héberül: sálom) oly gyakran szerepel a világ zsidóságának minden beszédében. Ez nem csupán egy vallási fogalom, vagy egy jobb világ eljövetelébe, Isten távoli jövőbeni munkájába vetett hit, hanem olyan vezérelv, amely meghatározza a zsidók elkötelezettségét és cselekedeteit mindennapi életükben. Valóban, a zsidók munkájukkal, tetteikkel és politikai szerepvállalásukkal nap mint nap a "Béke" építésén dolgoznak.
Ebben a tökéletes világban, amelyet építenek, minden konfliktus végleg eltűnik majd a föld színéről, elsősorban a nemzetek közötti konfliktusok. Ezért van az, hogy a zsidók, bárhol is vannak, fáradhatatlanul kampányolnak a határok eltörléséért és a nemzeti identitások feloldásáért. A nemzetek állítólag a háború és a rendetlenség generátorai, ezért gyengíteni kell őket, és végül meg kell szüntetni egy világkormány javára, amely az egyetlen, amely képes garantálni a földi boldogságot és jólétet.
Ez az elképzelés többé-kevésbé kibontakozik a marxista értelmiségiek írásaiban - Karl Marxtól Jacques Derridáig -, valamint az olyan liberális gondolkodók diskurzusaiban, mint Karl Popper, Milton Friedman, Alain Minc és Guy Sorman. A cél a világ minden eszközzel való egyesítése és a kulturális különbségek, a konfliktusok feltételezett forrásainak kiegyenlítése. Ez az a cél, amelyért a zsidó értelmiségiek világszerte fáradhatatlanul dolgoznak. Akár baloldaliak, akár jobboldaliak, marxisták vagy liberálisok, hívők vagy ateisták, cionisták vagy "tökéletesen integráltak", ők a globális birodalom legbuzgóbb támogatói.
Természetesen ők a legjobb propagandistái a plurális társadalomnak és a bolygóközi keveredésnek is. Így láthatjuk, hogy a zsidók mindig is ösztönözték a bevándorlást minden országban, ahol letelepedtek, nemcsak azért, mert a multikulturális társadalom megfelel politikai-vallási projektjüknek, hanem azért is, mert a nemzeti identitás ebből eredő felbomlása megvédi őket egy esetleges nacionalista kirohanástól az általuk megszerzett hatalom ellen, különösen a pénzügyekben, a politikában és a médiarendszerben. Kivétel nélkül minden zsidó értelmiségi a "plurális" társadalom kérdésére összpontosít, és állandó "antirasszista éberséget" gyakorol, függetlenül politikai eltéréseiktől.
