A zsidó Kovno elpusztítása (Kaunas, Litvánia)

Eredeti címe:

The Destruction of Jewish Kovno (Kaunas, Lithuania)

Könyv tartalma:

A kovnói gettónak saját tragikus helye van a történelemben az ott uralkodó kegyetlen körülmények és a zsidók felkelése miatt. A gettó szörnyű körülményei a második világháború után váltak szélesebb körben ismertté, amikor a gettó lerombolásakor a földbe temetett titkos archívumokat, naplókat, rajzokat és fényképeket találtak. Ezek elmesélték a zsidó közösség dacának, elnyomásának, ellenállásának és halálának történetét.

1920 és 1939 között a Litvánia középső részén fekvő Kovno az ország fővárosa és legnagyobb városa volt. Egy kis vidéki városból modern várossá nőtte ki magát, és a történelmileg híres litván zsidóság legjobb hagyományainak örököse lett, a zsidóság, a kultúra, a tanulás, a modern társadalmi-politikai mozgalmak és Izrael népe magjának hagyományaival.

Kovno zsidó lakossága körülbelül 32 000 fő volt, ami a város teljes lakosságának körülbelül egynegyede, mielőtt a németek és litván segédcsapataik 1941-ben megkezdték szisztematikus mészárlásaikat.

Ez a könyv a háborút követő években íródott, és a felszabadulás után Kovno túlélőivel készített interjúk alapján készült, akik közül sokan a kitelepítettek táborában éltek. Az előszó szerint ez az első könyv, amely részletesen beszámol a gettóban történtekről.

A gettó csúcspontján a becslések szerint 29 000 embernek adott otthont, akiknek többségét később koncentrációs és megsemmisítő táborokba küldték vagy lelőtték, miután összeterelték őket, és a hírhedt „9. erődbe” zsúfolták őket, amely egyike volt annak a többinek, amelyet a XIX. század végén az Orosz Birodalom alatt építettek a város védelmére. A könyv az erődöt az egyik legszörnyűbb náci tömeges megsemmisítési helyszínként írja le Litvániában.

Kovnót 1944. augusztus 1-jén szabadította fel a Vörös Hadsereg. Néhány nappal később, apránként, a csodával határos módon életben maradt néhány zsidó elkezdett visszatérni a városba. Mindenkinek az volt az első dolga, hogy elszaladjon és megnézze, hogyan néz ki a gettó pusztulása.

A képek, amelyeket az egykori gettó területén láttak, borzalmasak voltak. A gettóban egyetlen ház sem maradt épségben. Az összes faház teljesen leégett. A fallal körülvett háztömbök nagy, masszív falai romokban hevertek, mint egy földrengés után. A gettó egész területein halott és megégett zsidók szörnyű csontvázait lehetett látni.

A könyv egyik utolsó fejezete így végződik:

A gyász hetedik napján nagy áhítattal hajtjuk fejünket a meggyilkolt és elégetett férfiak és nők, az öregektől a csecsemőkig, meggyilkolt és elégetett férfiak és nők szétszórt szent hamvai előtt, suttogva suttogjuk az ősi zsidó imát: „Hogy lelkük életkötegekbe legyen csomagolva”.