Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvet az 1914 és 2008 közötti kelet-európai történelem átfogó és kiegyensúlyozott vizsgálataként dicsérik, különös tekintettel a különböző etnikai csoportok, különösen a zsidók, lengyelek és ukránok közötti kölcsönhatásokra és összetett viszonyokra. A szerző tudományos munkásságát egyszerre tartják monumentálisnak és lehengerlőnek, amely mély betekintést nyújt a történelmi eseményekbe és személyiségekbe, ugyanakkor arra ösztönzi az olvasót, hogy ne feledkezzen meg a régió szenvedéseinek tágabb összefüggéseiről sem. A könyv mélysége és összetettsége azonban néhány olvasó számára kihívást jelenthet, ami időnként zavart okozhat az érvekkel és a történelmi összehasonlításokkal kapcsolatban.
Előnyök:⬤ A kelet-európai történelem alapos és hozzáértő bemutatása
⬤ jól kutatott, mély betekintést nyújt az etnikai összetettségbe
⬤ kiegyensúlyozott képet nyújt az érzékeny témákról
⬤ kritikus gondolkodásra ösztönöz a holokausztról és az etnikumok közötti kapcsolatokról
⬤ elismerten monumentális mű, amely nagy dicséretet érdemel.
Hátrányok:⬤ Egyes olvasók számára a könyv összetettsége miatt túlterhelő lehet
⬤ zavarhoz vezethet a szerző érvei vagy más tudományos művekkel való ellentmondások tekintetében
⬤ mélysége kihívást jelenthet a történelmi kontextust nem ismerők számára.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Jews in Poland and Russia: Volume III: 1914-2008
Könyv tartalma:
Antony Polonsky átfogó áttekintést nyújt a kelet-európai zsidó közösségek - társadalmi-politikai, gazdasági és vallási - történetéről 1750-től, amikor a Lengyel-Litván Nemzetközösség volt a meghatározó politikai egység, egészen napjainkig. A második világháborúig ez a terület volt a zsidó világ központja: szinte minden jelentős mozgalom, amely az utóbbi időkben jellemezte ezt a világot, innen indult, és itt élt a világ zsidóságának többsége. Csak Lengyelországban közel három és fél millióan éltek, míg a Szovjetunióban további közel három és fél millióan. Bár Európa és az Egyesült Államok zsidóságának többsége, valamint Izrael zsidóságának nagy része ezekről a területekről származik, zsidó közösségeik története nem túl ismert. Inkább mitologizálás és sztereotípiák tárgya, amelyek nem képesek egyrészt az itt kialakult zsidó civilizáció sajátos vonásait kiemelni, másrészt nem képesek bemutatni, hogy mi veszett el a Csatornán és az Atlanti-óceánon átkelés során. A zsidó életet ezeken a vidékeken, bár gyakran anyagilag szegény volt, nagyfokú szellemi és ideológiai intenzitás és kreativitás jellemezte.
Antony Polonsky úgy teremti meg újra ezt az elveszett világot - amelyet a holokauszt brutálisan lepusztított, és kevésbé brutálisan, de mégis súlyosan károsított a zsidó kultúra elpusztítására tett szovjet kísérlet -, hogy elkerüli a szentimentalizmust és a kelet-európai zsidó tapasztalat leegyszerűsítését az üldöztetés és a mártíromság történetévé. Ahol csak lehetséges, a történelem kibontakozását kortárs zsidó írásokkal illusztráljuk, hogy megmutassuk, hogyan érezték magukat a zsidók, és hogyan reagáltak azokra az összetett és nehéz helyzetekre, amelyekben találták magukat. Ez egy fontos történet, amelynek jelentősége messze túlmutat a zsidó világon vagy Kelet-Közép-Európa határain. Polonsky a lengyelországi és litvániai zsidó élet áttekintésével teremti meg a kontextust egészen a XVIII. század közepéig, leírva a városokat és shtetleket, ahol a zsidók éltek, az általuk kialakított intézményeket és a gazdaságban való részvételüket. A szerző kitér vallási és szellemi életükre is, beleértve a haszidizmus kialakulását és az azzal szembeni ellenállás erősödését. Ezután ismerteti a zsidók integrálására és átalakítására irányuló kormányzati kísérleteket az 1764 és 1881 közötti időszakban, valamint a zsidók válaszát ezekre az erőfeszítésekre.
A modernizáció hatását és a haszkalah mozgalom kezdeteit vizsgálja, és sorra veszi az egyes területek fejlődését: az emancipáció, az akkulturáció és az asszimiláció problémáit a porosz és osztrák Lengyelországban; az integráció politikáját a Lengyel Királyságban; és a kényszerű integráció kudarcát a cári birodalomban. A könyv harmadik része a zsidók helyzetének romlását vizsgálja az 1881 és 1914 közötti időszakban, valamint az új zsidó politikát, amely új mozgalmak kialakulásához vezetett: a cionizmus, a szocializmus, az autonómia, a modern héber és jiddis irodalom megjelenése, a zsidó urbanizáció és a zsidó tömegkultúra felemelkedése. Galíciát, Poroszországot, a Lengyel Királyságot és a cári birodalmat külön-külön tárgyalja a szerző, akárcsak a főbb városokat. Az utolsó rész a huszadik századdal foglalkozik. Az első világháborútól és a Szovjetunió megalakulásától kezdve felváltva foglalkozik Lengyelországgal, Litvániával és a Szovjetunióval egészen a második világháborúig. Ezután áttekinti a lengyel-zsidó kapcsolatokat a második világháború alatt, majd megvizsgálja a szovjet rekordot és a holokausztot.
Az utolsó fejezetek a Szovjetunióban és Lengyelországban élő zsidókkal foglalkoznak 1945 óta, majd egy utószóval zárul, amely a kommunizmus összeomlása óta Lengyelországban, Litvániában, Fehéroroszországban, Ukrajnában és Oroszországban élő zsidókról szól.
